Anyám egy gyűjtögető, mit tehetek?

Olyan 9-10 éve a lakásunk egy rumli! Az ágyamon kívül nincs máshol hely a lakásban. Itt tanulok, itt ulok/fekszek egész nap. A lakás minden pontjában zsákok, kacatok, szatyrok vannak vagy csak simán egymás hegyén hátán a ruhák. A szekrények fullon vannak kiskori ruhákkal. Be se nyúlunk a szekrényekbe mert ugy be vannak rakva a cuccok hogy ha kinyitjuk kiborul. Azt a pár ruhát amim van az egyik széken tárolom ami a szobámban van. Soha semmit nem dob ki, olyan indokokat mond, hogy majd eladjuk vagy jo lesz még az valamire. Mindenkitől próbál begyűjteni dolgokat, kinőtt ruhákat, más levetett göncej is kellenek neki. Nem dob ki szanaszét használódott zoknit, bugyit, hanem elteszi hogy jó az csak meg kell varrni. Vannak dolgok amiket 5 év alatt nem sikerült megvarrnia, kidobnia. Takarítani esélytelen. Már kértem szépen hogy rakjon rendet, szortírozzunk, szelektáljunk. Ami tényleg jó lehet még másnak és esetleg pénzre forsítható abban is segítek neki befotózni, netre feltenni. Mondom neki hogy holnap takarítok, és kidobálom a cuccokat de elkezd ordítani hogy ne nyúljak semmihez és hagyjam majd ő megcsinálja. 10 éve nem csinálja! Legszívesebben megszégyeníteném már valaki előtt, hogy észrevegye magát mit művel! Évek óta nem volt nálunk senki. A tányér levesem az ágyamon kell megennem mert az ézkező asztal teteje fullon van, de az alja is és a 4 szék is tele van cuccokal. Az ajtókat nem lehet becsukni mert rájuk van aggatva vagy 5 fogas egy fogason 4-5 ruha. Mosógépünk olyan régi hogy már semmi ereje, nem is mossa tisztára a ruhákat. Nincs semmi felújítva a lakásban 30 éve. Egy falfestés, parkettacsiszolás vagy új bútordarab vásárlása sem volt. A hűtőnk tönkrement lett helyette egy új de időközben megkavult a régi hűtő így az új a nappalink közepén áll, mikor a nappalinkban már van egy fagyasztó is! Siralmas ez az egész helyzet. Komolyan már én is bolondnak érzem magam sokszor. Nagyon bánt a dolog. Mit tehetnék? Az a baj nem merném megcsinálni hogy tényleg kidobok ruhákat még úgy sem hogy tudo hogy tényleg 10 éve hozzájuk se lett nyúlva.. már annyiszor hallottam hogy “az kell” vagy “jo lesz meg az valamire” hogy ha kidobnék valamit, ezek eszembejutnak és nem merem. Félek hogy olyat dobnék ki ami utólag mégis kellene neki tizen X év után. Pedig ez hülyeség! Képes a kuka mellé kirakott papucsot, tükröt, tv-t behozni a kis lakásba. Annyira kellemetlen a dolog, senkinek nem is merek erről beszélni. Megnyomorítja az életem. 1000szer sírtam neki, kiabáltam, kértem szépen. A legdurvább, hogy jól keres, szerintem pénz alapján átlagosan vagy átlag felettinek számítunk. Mondjuk így nem nehezés hogy filléreskedik meg nem költ semmire. Ezt csak azért írtam, hogy nem arról van itt szó hogy rákényszerülünknilyen dolgokra. Mit tehetnék?