Anyám egy gyűjtögető, mit tehetek?

Szia! történt valami változás, előrelépés? Nekem hasonló a problémám,bár szerencsére nem lakom otthon, de borzasztó hogy kb egy fél méter széles járat van az egész lakásban ahol lehet közlekedni, nem tudom hogy lehet így kényelmesen élni...

Már arra is gondoltam hogy azt mondom neki hogy láttam egy egeret...hátha legalább egy picit nekiáll szortírozni

Értsétek már meg végre, hogy ez egy betegség. Attól, hogy két szatyrot kidobtok, vagy egeret kiáltoztok, még nem fog változni a világon semmi. Az ilyen emberek a végén odáig jutnak, hogy müanyag flakonokba vizelnek, mert a vécét is telerakják kacatokkal, már oda sem férnek be. Vagy ha háziállatot is tartanak, akkor azok oda szarnak a lomok közé, az ilyen durva betegeket már nemhogy egy egér, de ez sem hatja meg. Ide az érintett személynek pszichiátriai segítség kell, a lakáshoz meg egy lomtalanító cég + fertötlenítés, vagy éppen lakásfelújítás, mert ki tudja mi van már a méter magas szemétdomb alatt. Rohadhat a padló is vagy tiszta penész lehet a fal.

Kérdezö attól, hogy további 10 évig nézegeted a szemét hegyet, még nem fog eltünni onnan. Kérj végre segítséget.

Szia!

Először is szeretnék érdeklődni, hogy javult-e a helyzet anyukáddal?

Pár napja láttam a kérdésedet és nem hagy nyugodni, mivel én is átmentem ezen és már felnőtt fejjel, sok év után jobban átlátom a dolgokat, így remélem tudok neked egy kicsit segíteni.

Apukám gyűjtögető, az egész gyerekkorom azzal telt, hogy könyörögtem vigye el a lomokat, de mindig csak nagyobb lett a kupi.

A szüleim elváltak, apám nevelt egyedül. Egyébként sem jeleskedett a házimunkában, de addig jutott a gyűjtögetése, hogy a végén már a számomra is megnehezítette a takarítást.

Milliószor hallottam én is, hogy "jajj ki ne dobd, jó lesz az még valamire!", ha mégis kidobtam ellenségesen, agresszívan reagált. Soha nem szorultunk rá arra, hogy gyűjtögessen.

Örültem mikor el tudtam költözni, egész életemben szégyelltem amit csinál és borzasztóan haragudtam azokért a körülményekért amiket teremtett. Úgy éreztem elvette a gyerekkorom.

Ezután éveken keresztül nem engedett be senkit a házba, a szomszédok panaszkodtak, de próbálták megérteni a helyzetet szerencsére. Több ilyen van, mint hinnéd.

Az elmúlt hónapokban romlott az állapota és segítségre szorul. Ágyban fekszik a nap nagy részében, így elkezdtem végleg kitakarítani a házat. Most jutott el arra a pontra, hogy különösebben már nem érdekli mit dobok ki, bár néha vannak még próbálkozásai arra, hogy a körülbelül 1500 db elmosott és sorba rendezett joghurtos kupát ne dobjam ki, mert jó lesz még palántázni (amit sosem csinált és soha nem is fog).

Meg kell érteni, hogy ez egy betegség. Ha látja, hogy kidobod a holmiját (akármilyen haszontalan is) az benne feszültséget kelt. Mintha neked kellene megválnod a kedvenc tárgyadtól.

Elmagyarázni nehéz neki, mert nem látja át és ha meg is érti, valószínűleg azonnal tagadni fogja vagy kifogásokat keres.

Ha titokban kidobod és észreveszi, akkor visszahordja és még nagyobb óvatossággal próbálja majd bevinni a következő kacatokat a lakásba, esetleg el is dugdossa őket.

Tudom, hogy fiatalon -nem írtad hány éves vagy pontosan- nagyon nehéz szembeszállni a szülővel. Egy gyerek függ a szüleitől és érezheti úgy, hogy hatalmuk van felette, viszont minden gyereknek jár, hogy biztonságos, normális környezetben nőjön fel. A legjobb amit tehetsz, hogy megpróbálsz vele beszélni, lehetőleg egy nyugodt pillanatban.

Mondd el neki, hogy ez az állapot neked nem jó, hogy téged bánt az, hogy egy barátot sem tudsz felhívni magatokhoz. Mondd el, hogy lelkileg megvisel és nagyon szeretnéd ha változtatna ezen. Minden érzést kiadhatsz magadból, de ne támadd le és ne kiabálj vele, mert az nem fog előre vinni.

Ha ez nem használ, akkor beszélj erről egy rokonnak vagy közeli barátnak, olyannak akiben megbízol és kérj segítséget. Menjen el hozzátok. Kellemetlen lesz, ez biztos, azonban nem a te hibád az, hogy ilyen körülmények közt kell élned! Talán ő majd jobb belátásra tudja bírni anyukádat.

Ha bármilyen kérdésed van ezzel kapcsolatban, nagyon szívesen válaszolok rá.

Remélem javul a helyzet, kitartás! :)

Kedves kérdező, ha fennáll még a probléma kérlek írj rám privátban.

Apukám ugyanebben van benne. Én anyám mellett nőttem fel, így az én életemre addig volt hatással, amíg ( kb fél év) nála laktam családi okokból.

Azóta teljesen külön élek a párommal, viszont szivesen beszélgetnék veled erről.