Van még itt valaki aki szintén nem tartja a kapcsolatot a szüleivel? Ha igen miért nem?

Nálam viszonylag friss a dolog, csak 1-2 hónapja nem beszélek velük, a testvéremmel sem.

Oka az, hogy megelégeltem a sok irányítgatást, manipulálást, érzelmi zsarolás, és kritizálást, amit folyamatosan kaptam tőlük. Ráadásul teljesen jogtalanul kezdtek el engem hibáztatni egy dologban, amiben ők voltak azok, akik mulasztottak.

Én rosszul viselem, de egyáltalán nem hiányoznak. Mert soha nem tudtak velem normálisan bánni, soha nem értettek és nem hallgattak meg, de változni egyikük sem fog sajnos sosem.

Én apámat nem ismertem 34 éves koromban kerestem meg, akkor beszéltünk kb. 3 percet. Az utóbbi években Facebookon lájkolja néha posztjaimat.

Nem igazán érdeklődünk egymás iránt, közünk sincs egymáshoz. Nekem így megfelel.

Az anyámmal nem beszélek 4 éve. Sosem voltunk jóban, kontrollmániás idegbeteg, rajtunk vezette le az elszúrt élete miatti feszültséget, szóval sosem volt szeretetteljes kapcsolat köztünk, mint szokás átlagos szülő és gyerek között, kamaszkoromban már lényegében nem is beszéltünk, max. veszekedtünk.

Érettségi után leléptem, aztán pár évig még évi 2-3 alkalommal meglátogattam társadalmi nyomásból, aztán kinőttem ebből is, letöröltem mindenhonnan, azóta nem làttam. A testvéreimet sem, amúgy velük se voltunk sosem jóban, senki senkivel, ez ilyen diszfunkcionális család volt.

Nyilvàn eleinte nehéz volt elfogadni, feldolgozni, hogy nekem ez jutott, néha most is fáj, de azért nagy könnyebbség volt "megszabadulni tőle", mert csak a gyomorgörcs fogott el, ha eszembe jutott.

Van férjem, két kisgyerekünk, szóval nem vagyok egyedül. Olyan már az anyám, mint egy távoli idegen, nem hiányzik, nem szeretem, nem érdekel.

"Én rosszul viselem, de egyáltalán nem hiányoznak."

Hogyhogy rosszul viseled, ha egyáltalán nem hiányoznak?

"ennek a vilagon semmi köze a kerdeshez"

Dehogynem.

8

Nem, mert egyértelmű, hogy a kérdés arról, szól, amikor a gyerek vagy a szülő simán megszakította q kapcsolatot, nem pedig meghalt

Én nem beszélek anyámmal már

5 éve. Igazából a kapcsolatunk

mindig is rossz volt.

Gyerekkorom óta bántott mindig

lelkileg, kritizált, leértékelt

engem, és különbséget tett köztem

meg a húgom között.

De ezeket még meg tudtam

neki bocsátani.

Akkor durvultak el a dolgok

amikor képbe jött a párom

akit sehogyan sem tudott elfogadni. Ahogyan azt sem

hogy nem az előző barátomat

választottam. Onnantól kezdve

megint folyamatosan bántott

még egy nagyon durva kamu

öngyilkossági jelenetet rendeztek

a volt párommal.

Ráadasul a cuccaimat sem

adta vissza.

Azóta csak akkor hívott

fel ha bántani akart, és

végül teljesen megszakította

velem a kapcsolatot ahogyan én is.

Az elején hiányzott és mindig

azon gondolkodtam hogy hogyan

lehetne vele valahogy kibékülni

de rá jöttem hogy erre semmi

esély nincs. Azóta nem foglalkozom vele.