Én vagyok a világ legrosszabb gyereke ha semmi kedvem ehhez?
Szóval, szeptemberben új munkahelyen kezdek és a PhD disszertációmat írom. Eléggé stresszes meg szorongó vagyok emiatt, 28-án lesz az első próba napom és már most alig bírtam aludni.
A szüleim tavaly májusban szètmentek, mert anyukámnak új barátja lett. Azóta 1x voltak itt a lakásban nálam (több órányira lakom tőlük már lassan 10 éve, az egyetem miatt), de akkor értelemszerűen hazamentem apámhoz, mert anyum és baràtja 2 hónapja voltak együtt, és abszolút nem álltunk úgy érzelmileg, hogy kibírjunk egy hosszúhétvégét együtt.
Viszont a szeptemberi stressz miatt legszívesebben most is ezt tenném... semmi kedvem pont most egy hosszúhétvégét jópofozni velük, pedig tudom hogy várják, meg jó bulinak tartják, meg anyum barátja nagyon kíváncsi arra, milyen háziasszony vagyok, mert még nem volt lehetőségem főzni rájuk. :(
Plusz azzal is számolok, hogy cefet beteg leszek szeptemberben, ahogy mindig, ugyanis nincs autóm, se munkában se tömegközlekedésben nem tudom elkerülni a bacik hadát.
Viszont okkal jönnek pont ìgy, nem mondhatom azt, hogy jöjjetek inkább az őszi szünetben...
Igazaból csak viccelt 10... ilyen a humora. Nekem se jön be, anyu ezt a karaktert csípi.
Én olyan vagyok mint apa.
De most nekünk mi közünk van a stepfater viccéhez a sztori szempontjából?
Szerintem egy hisztis, lusta, nyávogó kis-felnőttként viselkedsz. 10 éve jársz egyetemre, eleve, majd parázol, hogy kezdődik a munka EGY HÓNAP MÚLVA, illetve olyan betegség miatt akarsz lábatlankodni, amiben még nem is szenvedsz. Hát szedd már össze magad! Ha nem akarod, hogy menjenek, akkor mondd meg nekik! Ha szeretnéd, akkor, SZEDD MÁR ÖSSZE MAGAD!
Ha anyuddal sose volt jó a kapcsolatod akkor elhiszem hogy körülményektől függetlenül sose hiányoznak a nyakadba napokig, főleg a pasijával.
Ez most rajtad múlik, nyilvánvaló hogy nem szeretnéd hogy most menjenek hozzád, (de úgy nagyon máskor sem) mond meg nekik egyenesen, hogy most nem alkalmas.
A "kifogások" amikre hivatkozol azért annyira validáltak a szemedbe mert a saját igazad segítik. Ha nagyon szeretnéd fogadni őket, ezek nem tántorítanánk el.
Charles Whitman azért valamivel rosszabb volt nálad.
De egyébként van néhány komplexusod, a kérdéstől függetlenül.
Nem ez azért még messze áll a legrosszabb gyerek kategóriától
Ez saját gondolat volt vagy anyudat visszhangzod?
15, nem igazán saját, ő kritizált régen állandóan. 27 évig nem volt barátom, mert folyamatosan bántott, hogy nekem sohasem lesz pasim, mert elviselhetetlen vagyok. Egyszerűen nem azokat az értékeket vallom, mint az ő családja, plusz alacsony vagyok és husi, ami rájuk nem jellemző. És igen, akkor bántot sokat, amikor határt akartam húzni, hogy nem akarom tovább a baromságait hallgatni (ezeket most is tolja, csak újabban nem én vagyok a bűnbak, hanem apámat szidja). Neki mindig kell egy ellenség, volt amikor az anyja volt, volt amikor a testvére. Egyébként a pszichológusom szerint nárcisztikus. Sose lehet tudni, mikor kattan be épp az agya és kezdi a hülyeségeit.
Egy barátnőm ugyanebben van, ő feleennyit se látja az anyját már, mint amennyit én még látom. Egyébként sokat javult a viszonyunk, amióta terápiára járok. 1 éve van párom is, de még nem akarunk összeköltözni. Nekem minden kimaradt ugye, ami másnak 17-20 évesen megvolt/megvan.
Tudom, ezek hülye kifogások, így visszaolvasva, de kajak nincs olyan szeptember, amiben ne lennék krákogós-köhögős beteg 2 hétig, hogy aludni is alig bírok. Majd meglátom...
Ez a munka merőben más lesz, amit eddig csináltam. Eddig egyetemen oktattam, teljesen ki is égtem 9 év alatt a csak egyetemi életben, a disszertációval is nagyon csak vonszolom magam most így a végén sajnos. Túl maximalista vagyok, de erre egy Ríte minősítésnél nem kaphatok jobbat, egyszerűen nem elég hozzá ez a munka. Ráadásul angol nyelven írom.
Most végre gyerekekkel leszek az új munkahelyemen. Jogos az aggodalmam úgy vélem, mert barátnőm rendesen felkészített meg beavatott, hogy mire számítsak, de szerinte ügyes leszek. Felnőttekkel se könnyű sokszor dolgozni, de gyerekekkel foglalkozni (főleg hogy én HHH gyerekekkel leszek), az ő speciális sajátosságaik miatt még nehezebb. De ez az én utam, ezt erzem magaménak, nem a fiatal felnőttek/levelezős idősebb felnőttek tanítását. Szakmaiatlannak és inkompetensnek éreztem magam végig, hogy elméletet oktatok 0 gyakorlati tudással.
Nem is ertem miért magyarázkodom, talan csak akartam valamit tudatni azokkal, akik szerint életképtelen vagyok, meg minek tanulok ilyen sok éve... érdekelt a PhD meg a témám is, de útközben rájöttem nem ez lesz az én világom... nem én vagyok az egyetlen, aki pályát módosít még huszonévesen.
"Veled akarnák megcsináltatni a kaját? Az komoly"
Te ha meglátogatod a szüleid, akkor étterembe küldenek vagy neked kell főzni?
Csak pár kommentet olvastam... Mi a p*csa van veletek? Miért kell szegény kérdezőbe belerúgni, amikor a földön van? A kèrdése a saját lelkiismeretére irányul, nem arra, hogy mit tegyen.
Kérdező: Nagyon aranyos vagy, hogy ezen gondolkozol.🙂 Ha már tehermentesítenéd őket, ez is szép gondolat. Azt tapasztalom, hogy az emberek leterheltek és nincs kedvük alapból jópofizni, ezért az ilyen találkákát húzzák. Anyud barátja még nagyon a VIP körödön kívül van, így a kérdés nem is az, hogy milyen gyerek vagy, hanem, hogy milyen "vendéglátó" vagy. Ha apud éy anyud együtt lenne és csak random bemondanák, hogy meglátogatnak 2 hét múlva akkor is így lennél? Én azzal aki ritkán jön hozzánk mindig így vagyok, hogy semmi kedvem hozzá, akkor sem ha szeretem az illetőt. Utálom a vendégeket mondjuk, főzni meg gyűlölök, ha meg vendégeknek kellene főznöm fel is robbannék. Anyud barátja a te szemszögedből teljesen idegen, így én teljesen megértem az érzéseidet és nagyon jó, lelkiismeretes gyereknek tartalak.
Ezeket a találkákat jobb előbb letudni. Menjenek szeptember első hetében, amikor még nincs annyi baci, a kaját meg rendeljétek vagy hívd őket ebéd utánra (pl fél 3-ra, nekem ez a technikám😁), akkor csak vedd sósat/édeset kiteszek eléjük.
Anyud barátja meg faljon otthon, ne az egyetemista "mostohalányát" terhelje. Nálunk a szűk rokonság inkább kaját hoz, minthogy elvárja, hogy főzzek. 2 kicsi gyerekem van így nem is tudnék kislagzit tartani.
Szóval fel a fejjel, mert más szóba sem állna még velük, nemhogy emiatt bántanána lelkiismeret.
Azért én érdekesnek tartom, hogy a szakember, akihez jársz, nem javasolta, hogy szakítsd meg a kapcsolstot az anyáddal.
Minek hagyod, hogy az életed része legyen, ha ennyi fájdalmat okoz?
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!