Mit szólnátok, ha a 22 éves, 2,5 éve pszichológushoz járó mentális beteg gyereketek kijelentené, hogy nem kíván veletek karácsonyozni és szilveszterezni, tesz rá magasról a családi hagyományokra, helyette elmegy Berlinbe és Prágába utazgatni egyedül?

Úgy nem beszámítható, hogy sosem tudom, hogy mikor rukkol elő ilyen csodálatos ötletekkel, hogy nem kívánja a családát látni.

Ezt nem nevezik nem beszámíthatosagnak

Pusztán csak elege van a családjából, amit meg is értek.

22 éves felnőtt ember, az anyja mégis gyerekként kezeli.

Ha egészséges ember, van pénze miért nem utazgathatna?

13: És? Ti nem vagytok felnőtt emberek? Nem bírjátok ki egyszer nélküle? Gondolom, máskor találkoztok az év folyamán.

Miért nem lehet hagyni, hogy kipróbálja, hogy milyen egyedül, ha egyszer ez a vágya?

Kezdjük ott, hogy a 22 éves ember nem gyerek. Fiad vagy lányod, de nem gyereked, hanem felnőtt ember. Ez fontos.

Azért fontos, mert saját szíve joga, szuverén döntése meghatározni, hogy mit szeretne. Ha nem akar Veletek lenni, akkor sajnos ez van. Kutya kötelességed tiszteletben tartani és elfogadni a döntését, bármennyire is fáj.

Az ugyanis a Te szükségleted lenne, hogy legyen ott, és nem pedig az övé - és nem érdemes a "hagyományok" címszó mögé bebújni. Senki sem kötelezhető ebben a korban ilyesmire, és a szülő rossz döntést hoz, ha emiatt akadékoskodni kezd.

A leválás sosem könnyű. Nemcsak a gyereknek/fiatal felnőttnek, hanem a szülőnek sem. Ha ezt nem tudod elfogadni és feldolgozni, lehet, hogy Neked is érdemes segítséget kérned. Természetesen nem tudom a részleteket, ezért annyiból tudok "főzni", amennyit látok/olvasok.

A nem beszámítható teljesen mást jelent. Nagyon lebutítva: aki nem érti (pszichés betegség miatt),hogy amit tesz az rossz. Nem, az nem számít annak, hogy gy nem akar veletek találkozni. Az már igen, ha pl lelök valakit a tetőről, mert nem érti mi ezzel a baj, nem képes rá, hogy megértse. Aki nem beszámítható az ön- és/vagy közveszélyes, mert nem fogja fel, nem érti, hogy ez miért baj. Aki érti, de mégis megteszi az beszámítható, ott teljesen más a gond, nem a beszámíthatatlanság.

Az, hogy nem akar veletek találkozni karácsonykor (meg amúgy se nagyon) kismillió okból lehet. Ha tippelnem kéne: eljutott egy olyan önismereti szakaszba a pszichológussal, hogy feltártak sok dolgot, amit kezd megérteni és a szorongása okai valami gyerekkori trauma következményei. De lehet szimplán csak egyedül akar lenni 🤷🏼‍♀️. Nem hiányzik neki a nagy családi "üljünk össze", kiakarja próbálni milyen egyedül, máshol ünnepelni (meglepő lehet: de van akit megnyugtat, ha kimarad a nagy karácsonyi/ünnepi hajcihőkből).

Igaza van, a megjátszott pofavizitekre nem mindenki kíváncsi. Utálok minden ünnepet, hála anyáméknak és a sok barom, idióta családi hagyománynak.

Minden "ünnep" nálam nyugis és családmentes, karácsonyfamentes és a takarítási, vásárlási őrületben sem veszek részt.

Mert már semmi nem a szeretetről szól. És tojok rá, hogy a nagyi és egyéb őskövületek mit szólnak !

Ha nem lenne beszámítható, gondolom a pszichológus, aki 2,5 éve kezeli, jelezte volna hivatalos szervnek, ahol döntenének a gyámság alá helyezésről.

Attól, hogy szorongó, vagy impulzív, hirtelen cselekvő az nem azt jelenti, hogy nem beszámítható.

A helyedben inkább azon gondolkodnék miért lett szorongó a gyerekem és miért pont a családi eseményeket gyűlöli?!

Én is gyűlöltem gyerekként, mert egy mérgező családi légkör volt a saját családunkban is, és a rokonok is azok voltak, akik körülvettek minket.

Pl b-szogattak minket, stb. . .

Amúgy ha jó is egy családi légkör teljesen normális, ha egy 22 éves embert mást foglalkoztatja, mint a nagyi szülinapja, élni akar, nem 10 éves, hogy kötelező jelleggel menjen!