Más is volt hasonló esetben?

Ellehet neki mondani, ha kéri a tanácsot.

Nem biztos, hogy felfogja, hogy jól járna, ha tanácsot kérne, vagy lehet, hogy tudja is, csak nem mer tanácsot kérni, pl. mert cikinek érezné, stb. Elébe lehet menni. Az, hogy valaki kéretlenül mondja, még nem jelenti azt, hogy nem csupa jószándékból mondja. Aztán lehet vele kezdeni bármit, nem muszáj megfogadni. De jól jár, akinek tanácsot adnak, ha elgondolkodik rajta, mert valami oka biztos van, ha valaki tanáccsal áll elő. Lehet, hogy csak van jobb ötlete, mint amit lát. Nulla találmány született volna a világon, ha mindig mindenki csak akkor jött volna az ötleteivel, amikor valaki tanácsot kért tőle.

Már ne haragudj, de ez a fölényeskedő, én csak azért is jobban tudom mentalitás nagyon nem jön be az emberelnek.

Inkább nézzük, hogy szenved? Meddig? Amíg öngyilkos nem lesz? (Egy másik topikból jövök...)

Azért van különbség, ha az életét akarod megmenteni valakinek, vagy abba szólsz bele hogy miért milkát eszik boci csoki helyett.

De nem lehet meghúzni éles határt - tehát ha valaki segíteni szeretne a másikon, és valamiért úgy látja jónak, akkor adjon csak szépen tanácsot neki akár kéretlenül is, hadd menjen csak előrébb a világ.

Adjon, de ha elküldik az anyjába válaszként, akkor se legyen sértődés, oké!?

Persze, ez is benne van a pakliban.