Hasonló esetben mit éreznétek a másik család iránt?

2,5 éve a bátyám halálos balesetet okozott, ő és a 23 éves barátnője is meghalt valamint a vétlen autó 70 éves sofőrje is.

Mi egy teljesen átlag család vagyunk, tisztességes,becsületes emberek, megviselt minket a tragédia.

A szüleimmel hárman kerestük fel a két érintett családot, hogy bocsánatot kérjünk tőlük a magunk, és a bátyám nevében.

Az idős bácsi családja nagyon rendes volt, vendégül láttak, több órát voltunk velük.A bácsinak 5 unokája volt, és három gyereke, a bácsi felesége azt mondta,hogy ők nem haragszanak, mert a "papa" sem haragudna, és nagyon sajnálják,hogy mellette két fiatal élet is ilyen véget ért.

Megköszönték,hogy felkerestük őket.

Anyukám nagyon lelkiismeretes ember, neki ez fontos volt.

Ritkán de anyukám felszokta hívni a bácsi feleségét, és elbeszélgetnek, illetve egyszer az egyik évfordulón az emlékhelyen találkoztunk a családdal, akkor is normálisak voltak.

A lány szüleit természetesen ismertük, hisz 8 éve voltak együtt a bátyámmal, és külön is éltek.

Sosem volt szoros kapcsolatunk velük, de jóba voltunk.

A lány anyukája viszont látni sem akart minket, az apukája és a húga jött el hozzánk, ők viszonylag normálisak voltak, de azért tettek megjegyzéseket.

Az anyuka nem engedte azt sem,hogy együtt temessük el őket, és azt mondta,hogy a családunkból senkit sem akar a temetésen látni mert "mi öltük" meg a lányukat.

Anyukám viszont egyedül elment, viszont a másik anyuka nem volt túl kedves, végső búcsúként azt kívánta anyukámnak,hogy reméli,hogy engem is megöl majd egy felelőtlen ember, akit olyannak neveltek a szülei mint amilyen a bátyám volt.

(semmi baj nem volt a bátyámmal, dolgozott,normális ember volt és legkevésbé sem a neveltetése miatt történt a baleset)

A lány húga nagyjából velem egy idős, az utóbbi 2 évben egy szót sem váltottunk.

Pár napja bejelölt engem facebookon, és képeket küldött a húgáról és a bátyámról, illetve kérte,hogy én is küldjek róluk képeket.

Beszélgettünk sokáig, azt mondta,hogy sajnálja ha bunkók voltak amikor itt jártak, csak nehéz volt nekik akkoriban.Ezt megértem.

Abban is egyetértettünk,hogy a bátyám és a barátnője így "boldogok", együtt.Bármelyikük élte volna túl a balesetet nagyon sokat szenvedett volna a másik nélkül, mert ők tényleg 8 évig töretlenül szerették egymást, egészen a halálukig.

Anyukámnak is mutattam a beszélgetést, ő pedig most újra találkozni akar velük, szeretné ha megbocsájtana az anyuka nekünk(???) -nem értem miért-, de őt megviseli,hogy még mindig harag van.Nem barátokat akar szerezni, csak azt,hogy béke legyen a két család között.

Én tartok attól a nőtől, hogy megint bekattan, bár a lánya azt mondta,hogy azóta lenyugodott, de ő sem tudja hogy hogy fogadná a látogatásunkat.Azt mondta,hogy ő és az apja szívesen látna minket, ha az ő anyja nem is, de akkor is benne lennének,hogy beüljünk valahová beszélgetni, felidézni a közös emlékeket.