Hasonló esetben mit éreznétek a másik család iránt?
2,5 éve a bátyám halálos balesetet okozott, ő és a 23 éves barátnője is meghalt valamint a vétlen autó 70 éves sofőrje is.
Mi egy teljesen átlag család vagyunk, tisztességes,becsületes emberek, megviselt minket a tragédia.
A szüleimmel hárman kerestük fel a két érintett családot, hogy bocsánatot kérjünk tőlük a magunk, és a bátyám nevében.
Az idős bácsi családja nagyon rendes volt, vendégül láttak, több órát voltunk velük.A bácsinak 5 unokája volt, és három gyereke, a bácsi felesége azt mondta,hogy ők nem haragszanak, mert a "papa" sem haragudna, és nagyon sajnálják,hogy mellette két fiatal élet is ilyen véget ért.
Megköszönték,hogy felkerestük őket.
Anyukám nagyon lelkiismeretes ember, neki ez fontos volt.
Ritkán de anyukám felszokta hívni a bácsi feleségét, és elbeszélgetnek, illetve egyszer az egyik évfordulón az emlékhelyen találkoztunk a családdal, akkor is normálisak voltak.
A lány szüleit természetesen ismertük, hisz 8 éve voltak együtt a bátyámmal, és külön is éltek.
Sosem volt szoros kapcsolatunk velük, de jóba voltunk.
A lány anyukája viszont látni sem akart minket, az apukája és a húga jött el hozzánk, ők viszonylag normálisak voltak, de azért tettek megjegyzéseket.
Az anyuka nem engedte azt sem,hogy együtt temessük el őket, és azt mondta,hogy a családunkból senkit sem akar a temetésen látni mert "mi öltük" meg a lányukat.
Anyukám viszont egyedül elment, viszont a másik anyuka nem volt túl kedves, végső búcsúként azt kívánta anyukámnak,hogy reméli,hogy engem is megöl majd egy felelőtlen ember, akit olyannak neveltek a szülei mint amilyen a bátyám volt.
(semmi baj nem volt a bátyámmal, dolgozott,normális ember volt és legkevésbé sem a neveltetése miatt történt a baleset)
A lány húga nagyjából velem egy idős, az utóbbi 2 évben egy szót sem váltottunk.
Pár napja bejelölt engem facebookon, és képeket küldött a húgáról és a bátyámról, illetve kérte,hogy én is küldjek róluk képeket.
Beszélgettünk sokáig, azt mondta,hogy sajnálja ha bunkók voltak amikor itt jártak, csak nehéz volt nekik akkoriban.Ezt megértem.
Abban is egyetértettünk,hogy a bátyám és a barátnője így "boldogok", együtt.Bármelyikük élte volna túl a balesetet nagyon sokat szenvedett volna a másik nélkül, mert ők tényleg 8 évig töretlenül szerették egymást, egészen a halálukig.
Anyukámnak is mutattam a beszélgetést, ő pedig most újra találkozni akar velük, szeretné ha megbocsájtana az anyuka nekünk(???) -nem értem miért-, de őt megviseli,hogy még mindig harag van.Nem barátokat akar szerezni, csak azt,hogy béke legyen a két család között.
Én tartok attól a nőtől, hogy megint bekattan, bár a lánya azt mondta,hogy azóta lenyugodott, de ő sem tudja hogy hogy fogadná a látogatásunkat.Azt mondta,hogy ő és az apja szívesen látna minket, ha az ő anyja nem is, de akkor is benne lennének,hogy beüljünk valahová beszélgetni, felidézni a közös emlékeket.
válasza:
válasza: válasza:Egy nagyon kedves barátnőm okozott egyszer egy halálos balesetet. Nem teljesen az ő hibája volt, de felelős volt egy ember haláláért. Szeretett volna bocsánatot kérni az áldozat családjától. Azt mondta, hogy nem feloldozást vár, csak a szemükbe akar nézni és bocsánatot kérni. A család azt üzente neki, hogy mind tudják, hogy sajnálja, de nem szeretnének vele találkozni és a temetésen sem óhajtják látni.
A barátnőm ezt tiszteletben tartotta és tartja mind a mai napig. Pedig nagyon szerette volna kifejezni a részvétét és szerette volna elmondani nekik, hogy azt kívánja, bár ő halt volna meg a balesetben. De a család nem kérte a bocsánatkérést és a részvétet, ami szerintem egyébként teljesen érthető.
Nálatok viszont szó sincs ilyesmiről. A szüleid nem tehetnek az egész tragédiáról. A bátyád nagykorú volt, önálló döntésekkel. Egy baleset kimenetele nem a neveltetésen múlik.
válasza:Ha én lennék az érintett szülő (Jézusom, még leírni is borzalmas!) nem haragudnék rátok - hisz miért is - de látni és hallani sem akarnálak titeket.
Felkavarna, kiborítana, nem tudnék mit mondani nektek, azt pedig, hogy sajnáljátok, magamtól is tudnám.
Biztos, hogy a lány anyja is hasonlóan érez, tényleg nem szabad erőltetni.
A te anyukádat lehet, hogy megnyugtatná, de a másik anyát felzaklatná.
Ha anyukád egy intelligens ember, akkor ezt fel kellene fognia és tiszteletben tartania.
válasza:Részvétem az áldozatokért!
Nem tudom,én,hogy kezelném a dolgot,hogy nincs többé a gyerekem,úgyhogy nem török pálcát a lány anyukája fölött.
Anyudnak kellene elmagyarázni,hogy amit tudott,megtett,de ha a továbbiakban is felkeresi a lány anyukáját,az zaklatásnak minősül és tiszteletben kellett volna tartani a temetésre vonatkozó kérést is,bármilyen nehéz.
válasza: válasza:Te még nagyon fiatal vagy, nincs elég élettapasztalatod, de anyukádnak már kellene lennie.
Ti azzal nyugtatjátok magatokat, hogy a testvéred és a barátnője így "boldogok", ha valamelyikük túlélte volna, nagyon szenvedne.
Csak a tényleg közeli ismerőseim között 3 olyan van, aki hasonló módon vesztette el a párját (mind tartós kapcsolatban, 22 és 26 év közöttiek voltak a balesetkor) Eleinte nagyon nehéz volt nekik, de már mindnyájan új kapcsolatban élnek, 1-1, illetve 2 gyerekkel.
Ti azzal vigasztaljátok magatokat, hogy így "boldogok", a lány édesanyja pedig arra gondol, hogy idővel a lánya túl tudott volna lenni a fájdalmán, új kapcsolata és gyereke(i) lehettek volna.
Anyukád pedig megérthetné, hogy nem mindenki akar kapcsolatot tartani a másik családdal egy ilyen eset után.
Nem voltatok családi barátok, az egyetlen dolog ami miatt "jóba" voltatok, az a gyerekek kapcsolata volt.
Nekem már mindkét gyerekem házas, jóban vagyunk a nászokkal, de nincs szoros kapcsolatunk velük, nem tartoznak a baráti körünkbe, hasonló eset után nem akarnánk velük kapcsolatot tartani.
Anyukádnak pedig ha már nem tartotta tiszteletben a lány anyukájának kérését és elment a temetésre, nem kellett volna odamennie a lány anyukájához, beszélni vele. Szépen elvegyülhetett volna a többiek között. Nekem nemrég halt meg apukám, aki nem jött oda részvétet nyilvánítani, vagy nem feltűnősködött, azt észre se vettem, hogy ott van.
Hagyjátok békén a lány anyukáját, vegyétek tudomásul, hogy nem akar veletek találkozni, tartsátok tiszteletben az ő érzéseit, ne erőszakoljátok rá magatokat.
Te úgy látod, anyukád lelkiismeretes ember, ha igazán az, elfogadja, hogy a másik anya másképp gyászol, másképp éli meg és nem zaklatja a kapcsolat kereséssel.
válasza:Kérdező, szállj le a magas lóról. Édesanyád a saját maga megnyugtatására akarta a BÁTYÁD MIATT meghalt lány családjával rendezni a kapcsolatot. Igen, miatta halt meg a lány 23 évesen, fogd fel! Senki sem hibátlan, de hálistennek viszonylag kevesen ölnek meg másokat a felelőtlenségükkel. Ráadásul odarendelte a családot hozzátok...no comment. Az pedig kifejezetten erőszakos tett volt, hogy az anya kérése ellenére megjelent a temetésen, és megzavarta őket a gyászukban. Ez nem gyűlölködés, bármennyire is annak próbálod beállítani - ha nekem kéne egy felelőtlen hülye miatt a saját gyerekem koporsója mellett állni, és a kérésem ellenére odaállítana az illető anyja, hogy megnyugtassa magát, milyen jó ember ő, elvezettetném a francba onnan néhány megtermett rokonnal. Ne várja el tőlem senki, hogy a saját veszteségem feldolgozása mellett még az ő lelki békéjét is segédkezzek helyrehozni.
Az különösen gyomorforgató, hogy szerinted a bátyád és az áldozata "így boldogok". Akkor minden happy, ugye?? Eszem megáll. Hagyjátok békén őket, ha a húg akarja veled tartani a kapcsolatot, akkor tegye, ezzel nincs semmi gond, de anyád állítsa le magát. Fogjátok fel, nem kér az áldozat anyja belőletek, tartsátok ezt végre tiszteletben, ha már a temetésen nem tette a kedves édesanyád.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!