Miert van az, hogy ennyire rossz a kapcsolata az anyos-menynek, szinte minden esetben? Akik hasonlo cipoben jarnak, miert vannak így? Anyos, es meny szerepben elok szemleletere is kivancsi vagyok!

Más generáció, más korban nevelkedtek. A társadalmi, szocializációs különbségek.

Az idősödő nők szembesülése a korukkal, ráncok, elhízás, klimax vs. fiatal, csinos,szép nő.

Beteges ragaszkodás az imádott gyerekhez.

Alapból undorító, kiállhatatlan természet, ami megvolt fiatalon is.

Két fiam van, magam is anyós leszek. A kamaszomnak van barátnője. A lány gyönyörű, okos, kedves. Mondtam a fiamnak becsülje meg, mert ez a lány egy főnyeremény. Nagyon jó hatással van a fiamra. Tehát a kislány magasra tette a mércét.

Én szeretem az anyósomat. Ő is szeret engem. Értékeli, hogy szeretem a fiát. Soha nem szólt bele semmibe, kínosan ügyel arra, hogy még véletlenül se érezzük azt, hogy ránk telepszik. Nem tudom, hogy milyen volna, ha együtt élnénk (nyilván nem lenne ennyire rózsaszín a helyzet). Mivel nem költöznék össze sem anyósomékkal, sem a saját szüleimmel, ez nem fog kiderülni.

A környezetemben abból adódnak az anyós-meny viták, hogy az anyósok nem tudják elfogadni, hogy a fiuk felnőtt és már nem anyatejjel táplálkozik. Vérig sértődnek azon, ha a saját családjuk fontosabb, mint a kedves mama. A másik tipikus eset, amikor a mama mindent jobban tud, nem is rejti véka alá a véleményét, a fia nem akar vele konfrontálódni és minden harcot a menynek kell megvívnia. Ilyenkor a feleség maga az ördög. Én annak a híve vagyok, hogy mindenkinek a saját szüleivel kell megbeszélnie a problémákat, mert sokkal könnyebben elfogadja a véleményeket az ember a saját gyerekétől. Míg a menyétől/vejétől nem biztos.