Miert van az, hogy ennyire rossz a kapcsolata az anyos-menynek, szinte minden esetben? Akik hasonlo cipoben jarnak, miert vannak így? Anyos, es meny szerepben elok szemleletere is kivancsi vagyok!

Én a 2-es válaszadtól kérdezném, hogy nem ugyanaz az anyósunk/apósunk? 😅😅😅

Hihetetlen a hasonlóság...

Mert úgy állt hozzám. Eleve ellenségnek tekintett, aki elakarja az atombiztos támaszát venni tőle.

Már a 2. hónapban megkaptam tőle: mennyire örül, hogy a fia nem fog elköltözni, mert nem hagyja őt ott! Hogy tudjam hol a helyem körülbelül... Ezek után nem is tudom mire számítottam, de még reménykedtem hátha mégsem lesz olyan rossz, de...

Aztán jöttek a további sértések.

Érdekesnek tartottam akkor is már, hogy hogy lehet ilyen szinten magához láncolni egy gyereket az érzelmi zsarolással! Folyton könnyes szemekkel magyarázta NEKEM is, hogy ő bizony nem él meg a fia nélkül (pénzügy). Szóval az anyagi támogatás céljából folyamatosan így tartotta sakkban a páromat, a lelki zsarolással. De nem csak ebben, más féle ügyekben is úgy játszotta a lapokat, hogy a fia őt sajnálja. Folyamatosan azt szajkózta a mai napig, hogy mennyire nincs pénze (soha nincs, amikor van is) és mennyit kell neki dolgoznia! Amikor nekünk ad valami alkalomra pénzösszeget (ő akar adni), meghallgatjuk mellé, hogy de neki azért mennyit kell gürizni és milyen fáradt. Persze csak ő lehet fáradt, senki más nem olyan fáradt mint ő. Egy mártír. Egy idő után jöttem erre rá és engem nagyon zavar, mert egyszer meghallgattam náluk, hogy én nem lehetek olyan fáradt, hát miben fáradok én el ugyan? Végülis csak 3 műszakban dolgozok... És korábban én segítettem ki pénzzel amikor a fia (a párom) sem tudott adni neki! S hozzám jött ilyen fajta segítségért, érdekes akkor a másik gyereke nem volt a gyereke, csak amikor az ellenem fordult. Akkor meg azzal jött, mert hogy mégis csak a gyereke mellé áll (aki soha nem segitett neki se lelkileg, se pénzügyileg, se sehogy!).

Annyi sok kis dolognak tűnő szurkapiszka is volt... Nagyon sokat voltam csendben, nem szóltam nehogy megsérüljön a lelkük, közben én ettem a kefét. A legjobb, hogy azóta sem veszik észre magukat ha megsértenek. Röhögve megsért.

Ja és simán elnézi, hogy a másik gyereke konkrétan egy szar ember es mindenkivel az, párommal is! Velem különlegesen az! S soha nem kérdezték volna meg, hogy van e valami oka? Engem hibáztattak. De az volt az érdekes, hogy egyszer azt mondták hát igen tudják milyen a másik gyereke. Legközelebb hirtelen én voltam a totális szemétláda.

Meg úgy általában én voltam az akit hibáztattak a velem kapcsolatos konfliktusos dolgokban. Csak én lehetek a bűnös.

Én nyugodt lelkiismerettel ki tudom jelenteni, hogy a legjobb szándékkal álltam az egész családjához. De amikor olyanokat kap az ember amit én ott kaptam, persze, hogy aztán nem feltétlenül fogok én is úgy viselkedni velük. Már nem érdekel a lelki világuk, már csak az én lelki világom érdekel. És ezt nekik is megmondtam. Mert most már kimondom, amit évekig nem mertem kimondani.

Elbeszélgetünk amúgy egymással. Nem állítom, hogy jót nem tett soha velem. Voltak kedves dolgai is. De a sértések felülírták, meg az olyan hogy eljegyzésünk után azt beszélte nekem a fia háta mögött, hogy minek az. Nem is gratulált. Annyira láttam, hogy nem örül. Akkor esett le újra, hogy ennyire nem akarnak a családba...?

De már húztam egy határt és soha többet nem akarok megfelelni nekik.