Szerintetek normális ez telefonhíváskor?

Az igazi nagy probléma a "veszekednek velem" - ben rejlik.

Nehéz együttműködni olyan emberekkel, akiknek ki vannak az idegeik.

Amikor békésen együtt a család, akkor meg kellene kérdezni, kérni kellene, hogy egy, következetesen betartandó szabályrendszerhez mit szólnának? Azaz mondják ki, hogy azt várják, hogy veszegesd fel a telójukat? Ha igen, akkor oké, de mondják ki. Legyen ez a megállapodás.

Másik verzió: leszarod, ha csöng, nem foglalkozol vele, majd visszahívják a nem fogadottakat. Ha pedeig "veszekednek", hogy miért nem vetted fel, akkor mondd azt, hogy nem hallottad. Szarni voltál, hangosan zenét hallgattál, akármi. Aztán csesszék meg a telójukat és a frusztráltságukat.

Sohasem veszem fel, mert nem az én dolgom.

Sőt, legtöbbször ki sem viszem neki, csak megmondom, hogy keresték.

Apámat naponta átlag 10x keresik a munkája miatt (vállalkozó), a franc nem fog fél óránként átrohangálni a műhelybe, mert ő "már megint" a lakásban hagyta/visszavitte a telefonját.

Van zsebe, lehet eltenni. Ja, az túl egyszerű.

Én sem veszem fel a férjemét. Szintén vállalkozó, de ha pl. kint van a kertben, és az irodában csörög a mobilja, nem foglalkozok vele.

Ha ügyfél, azért nem, mert úgysem tudok belefolyni a dologba. Ha meg rokon, akkor azért nem. Párszor mondta, hogy ilyenkor nyugodtan felvehetem ám, de én mondtam neki, hogy nem, és ezt eldöntöttem, tehát így tárolja a mobilját itt vagy ott.

Határok kijelölésének a kérdése ez is.

Miénkben sincsenek, anyám rendszeresen részeg volt, vert, ráadásul a telefonba hazudnom kellett, hogy nincs otthon (valójában rendre részegen hervert és nem volt hajlandó válaszolni fontos szerződő felek, megbízók hívásaira). A hazugságra való kényszerítésről csak akkor szokott le, amikor egyszer immár fiatal felnőttként a pőre igazságot mondtam meg a telefonba, később nagymama is melléállt és Ő is rászokott a közvetlen igazság elárulására. Sajnos ez azonban csak kései, megkésett fejlemény volt, valójában igen hülye gyerekként nőttem fel (most is az vagyok, de kicsit enyhült) és ezt a hátrányomat csak nagyon sokára tudtam más dolgokkal (tanulás, munka) kompenzálni, sajnos erős tanulási zavaraim is lettek, bár voltak mélyebbfajta saját érdeklődési területeim (matematika, természet, nyelvek).

Ha introvertált vagy, akkor talán valamilyen formában, ha nem is úgy mint engem, de valami szóbeli módon téged is piszkáltak, esetleg szóban bántalmaztak. Szerintem egyszerűen mondd meg nekik (ha legközelebb veszekednek), hogy éppen ezek miatt a bántalmazások miatt alakult úgy, hogy nem kézhezálló Számodra idegen felnőttekkel beszélni telefonon amúgy is nem Téged illető idegen dolgokban. Majd lehet hogy zavarodottan hazudoznak valamit. Sajnos az ilyesmi dolgokbn csak a legközvetlenebb igazság kimondásával lehet úrrá lenni a dolgokon.

Igen. Nézőpont kérdése. Neked kell azt mondani hogy nem, nem veszed fel és kész. Neked kell ezt a határt felállítani. Nem kell kiszaladgalnod a telefonnal sem. Vigyek ki, ha hívást várnak. Ha az se jó nekik hogy szólsz , vagy kiviszed akkor ezentúl ne csináld egyiket sem. Úgy tűnik semmi se jó nekik. Ha kerdezik mond meg hogy nem hallottad. Magukra vessenek. Békésen is meg lehetne ezt oldani. Pláne hogy a saját figyelmetlenségük miatt törtenik. Simán kivihetnék és lerakhatnák az árnyékban. Én mindig ezt csinálom.

Én kijelentettem hogy nem veszem fel senki telefonját, viszont szólni szoktam ha valaki nem hallja valamiért, hátha fontos. Nálunk nincs sértődés ebből.