Akik nem egy városban laknak a szüleikkel, azokat szokták látogatni a szülők?

a szüleid alapból mennyit keresnek titeket?

amúgy szerintem ezt már ott elrontottátok hogy ti járkáltatok több száz kilómétereket egy 3 hetes gyerekkel.

Nálunk a családban az a szokás hogy a "gyerek" megy mindig a szülőkhöz. Én is 8 éve élek Pesten (családom 120 km-re egy kis faluban), talán 2 vagy 3 alkalommal voltak nálam az évek során a szüleim, de akkor is csak azért mert volt valami dolguk Pesten és beugrottak. De én ezt nem is bánom, hozzánk inkább ne járkáljon senki. Mi viszont havi egyszer megyünk le hozzájuk egy hétvégére.

Nekem nincs gyerekem, de azért azt tudom hogy babalátogatóba illik elmenni. Értsd, hozzád menjenek, ne te járkálj.

Valamiért az az elvárás, hogy a gyerek menjen mindig, akkor is, hogyha épp most szült, ha kicsi az unoka, ha kvamessze él.

Nálunk sem kölcsönös, apám pl hatéve nem jött el hozzánk, de legalább állandóan nyávog, hogy miért nem utazok haza gyakrabban.

Hogyne, több, mint 2000 km-ről majd minden hónapban, mi? :D

Mert a pénz meg a szabadság és idő az fán terem.

Ő is simán jöhetne, mert nyugdíjas korú, tök egészséges - állom a repjegyet is-, de nem.

Oké, akkor nem, nekem nyolc.

Valahogy nálunk is ez az alap. De azért amióta gyerekeink vannak és családi házban élünk, többször jönnek. Bár mindig mondjuk, hogy maradjanak éjszakára, na azt nem... Reggel jönnek, este mennek. Én komolyan nem értem.

Azt viszont látom, hogy ők ebben szocializálódtak. Apukám 300 km-re költözött anyuért. A nagyszüleim egyetlen egyszer jártak nálunk, mindig mi mentünk. Anyu oldaláról meg a nagyszüleim elváltak, de a közelben éltek, ott nem volt miért egymásnál aludni. Kölcsönös volt a látogatás, de gyakrabban mentünk mi, pláne miután autónk lett.

Szóval értem miből fakad, de egyébként nekem is rosszul esik valahol, hogy egy-egy éjszakát sem hajlandóak maradni, csak ha nagyon "muszáj". Pl. gyermekágy alatt anyu itt aludt 2-3-szor, meg amikor babával költöztünk, itt aludtak egyszer, de nagyjából ennyi. Én igyekszem kölcsönösségre szoktatni őket és szerencsére hajlanak is rá, már több családi eseményt is nálunk töltöttünk pl. Szóval van fejlődés, de akkor leszek igazán elégedett, ha nem érzik ördögtől valónak a nálunk való vendégeskedést. Mintha kényelmetlen lenne nekik...

Én se aludtam soha nagyszülőknél. Utáltam járni, főleg a falusiakhoz. Mindenért beszóltak. Ők már úgy bújtak ki az anyjukból, hogy csirkét pucoltak és trágyát lapátoltak. Na de én, a selejt..

Ők nem jártak soha hozzánk. A városi nagyszülők is max 1x voltak.

Nekem nincs gyerekem, de ha lenne, tuti nekem kellene mindkét csapathoz hurcolászni.