Tényleg van olyan, hogy a gyerek felnőtté válásában a szülők kapcsolata megromlik?
18 éves lány vagyok, otthon élek, mert még van egy évem a gimiből (5 osztályosba járok). Őszintén nem gondolom azt, hogy otthon sok baj lenne velem. Szoktam főzni az egész családnak, mert szeretek főzni, és akkor már nyilván 3 személyre fogok, takarítani is szoktam, nem járnak hozzám csak úgy át a barátaim, vagy bármilyen 'fiú', bár ez anyut folyton foglalkoztatja. Már megcsináltam két előrehozott érettségit ötösre, és év végén is kitűnő lettem. Sosem állítok haza részegen, vagy ilyesmi.
A szüleim viszont mostanában állandóan mindenen veszekednek. Tegnap este jöttünk haza Balatonról autóval, és úgy összevesztek, hogy láttam, hogy apu egyáltalán nem is figyel az útra, dühös, stb. Szóval nem vagyok büszke rá, de emelt hangon közöltem vele, hogy a következő pihenőnél menjen ki, és innen én vezetek haza, nem érdekel mi van. A pihenőben mindketten elszívtak vagy 3-3 cigit, "hogy lenyugodjanak". De ez annyira nem sikerült, mert utána is végig veszekedtek, és közölték velem, hogy amíg kicsi voltam, nem volt semmi bajuk, és hogy fel sem tudom fogni, hogy mekkora stressz egy kamasz gyerek. (Pedig szerintem én aztán nem lehetek olyan nagy stressz, nem kell aggódni, hogy drogozom, bármit megrongálok, vagy más bűncselekményt követek el, bejelentem, hogy terhes vagyok, vagy nem is tudom milyen durva dolgok vannak még.) Arról már ne is beszéljünk, hogy nyilván cseppet sem voltam kíváncsi a szexuális életük részleteire, meg hogy azt mondják nekem, hogy "majd én is érteni fogom". Értem, csak marhára nem akarom... :D Tudom, hogy nem a gólya hozott, de azért ez már nekem egy kicsit túl sok volt...
Szóval egy nem kifejezetten problémás kamasz is jelenthet ekkora terhet a szülőkre? Mert én még egy ilyen alkalmat nem akarok, nem tudom mit tudnék tenni, de kész rémálom volt így hazavezetni. Az autóból kiszállva szinte remegett a kezem, pedig vezettem már több ennél hosszabb utat is, meg este is, de senki nem okolt közben az összes problémája miatt. A szüleim közölték velem, hogy azért szexelnek keveset, mert én nem szoktam, ami teljes hülyeségnek hangzik... (Valamint honnan gondolják, hogy nem szoktam? :D Na mindegy, nem szeretném ezt a szüleimmel megvitatni, se az enyémet, se az övéket...)
Először is azt kellene elhinned, felfognod, feldolgozni magadban, hogy te semmiben nem vagy hibás. És ha legközelebb ilyet mond valamelyik akkor röhögd szembe.
Azért nem ítélem őket, hogy a temetés után nagy volt a feszültség.
A mindennapokban ellaposodott a kapcsolatuk ki tudja mióta vannak együtt. Ezért csak ők ketten felelősek. Nem tesznek semmit a kapcsolatukért, gondolom szex sincs nagyon, ez még nagyobb feszültséget okoz.
Neked nincs dolgod ezzel. Max szólsz nekik fejezzék be a cirkuszt mikor ott vagy. Elég sok ismerősünknèl hasonló a helyzet.
A négyes jól írta, én is így gondolom. Szerintem azon kár töprengeni, hogy milyen céllal vállaltak minket a szüleink. Sok évvel ezelőtt bármi is volt az ok, a véleményük azóta 180 fokot is változhat. Manapság egyre kevesebb kapcsolat bír ki annyit, amíg a gyerek(ek) felnevelkedik. Sokkal inkább egymással és saját magukkal vannak problémáik, te csak szembesülsz időnként a hülye szituációkkal.
Az írásodból az jön le, hogy értelmes, normális gyerek/felnőtt lettél, más boldog lenne ettől.
NEM VAGY HIBÁS! Ha igazat írsz magadról, akkor te egy "tökéletes" gyerek vagy, akire csak büszkék lehetnének a szüleid. Bizony nagy valószínűséggel te "alibi gyerek" vagy, aki eddig összetartotta a szülőket a felnevelés kötelességével (különösen, hogy testvéred sincs), és most közeledik a teljes felnövésed, nincs szükség az állandó gondoskodásukra. Az ő saját párkapcsolati problémájuk természetesen a saját idősödésükkel is összefügg, annak sem vagy oka. Próbálj türelmes lenni velük, de igyekezz teljesen önállóvá válni! Pl. ne tervezz olyan továbbtanulást, ami rájuk nagy terhet róna (ha valóban jól tanulsz, bejuthatsz tandíjmentes helyekre, mellette dolgozhatsz is). Keress jó társaságot, barátokat magadnak (de ne ugorj bele meggondolatlanul párkapcsolatba)!
Ámbár lehetséges, hogy ők ezt az egészet teljesen másképp látják ...
Ha ők veszekednek és vitáznak minden fszságon, azért csakis ŐK a felelősek, te NEM!
Nagynénémék utolsó évei is veszekedésben teltek - megunták egymást, sok volt a másikból 30 év után, de elválni nem akartak, szóval kb gyilkolták a másikat - de annyi eszük azért még volt, hogy ne a gyereküket okolják.
A szüleid nem szeretik egymást, de ahelyett, hogy elválnának, még mérgezik páréven át egymást, téged, aztán talán beadja valamelyik a válópert.
Megjegyzem szánalmas az ilyen "szülő".
Persze, tudom, hogy be tudok jutni így egyetemre, remélem elég pontom lesz, de ezt majd ez érettségi után tudjuk meg. Van jó baráti társaságom, meg lényegében párkapcsolatom is, bár ez egy bonyolultabb kérdés.😄 Igyekszem minél kevesebbet otthon lenni, de akkor is van még egy évem sajnos.
Köszönöm a válaszokat!:) Szóval gyanús, hogy vagy soha nem volt jó a kapcsolatuk, vagy mostanra legalábbis megromlott, de ez nem az én hibám akkor.:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!