Anyámék nem akarják megismerni a páromat. Mit tegyek?

"hát, nem vagyunk rasszisták, de azért..."

De azért azok!

Kérdező, én hazavinném, aztán őelőtte csak nem bunkóznak. Ha pedig normálisan viselkedik a barátod, akár oldódhat is a szüleid előítélete.

És ha előtte állnak neki bunkózni?

Reméljük van másik testvéred is.

A probléma ebben az országban az, hogy vannak olyan emberek még, mint a #8-as, olyan felnőtt emberek, akiknek egyszerűen nincsen annyi érzelmi fejlettségük, hogy felfogják, hogy a nagyon kevés kivétel is kivételt jelent. Olyanok, akik nem látnak tovább annál, hogy negatív sztereotípiáik vannak, és ezeket egy pillanatra nem hajlandóak félretenni a gyerekük (egyébként teljesen normális) boldogságuk érdekében sem.

Egyébként ez nem csak a kapcsolatok dinamikájára nézve lehet rossz hatással, hanem az ilyen, egyébként káros társadalmi megítélések végett, az a nagyon kevés roma származású ember, aki szeretne normális életet élni, beilleszkedni, az egyszerűen nem tud, mert roma. Az átlag emberben ez benne van, hogy valamiért ő kiemelheti magát, mert ő a kiválasztott, ő eldöntheti, hogy kinek van, kinek nincsen joga szerepelnie az életében, származás miatt.

A szüleidben is lehetne annyi, hogy előtte megismerik a srácot, és csak akkor ítélik el, ha nem tud valóban normálisan viselkedni nálatok. Bár ezt megváltoztatni nem tudod, amit tehetsz, hogy te nem leszel ilyen.

15. Én megértem, és örülök, hogy van ilyen nagyon kevés kivétel, de annak is örülnék, ha ők a szintén nagyon kevés kivétel cigánylányok közül találnák meg a párjukat, és nem az én lányomban, mert belőle még kevesebb van.

Ugyanakkor tényleg sok boldogságot kívánok neki, csak egy másik családban.

#17 Azt magyarázd már el nekem, hogy miért? Mi az oka akkor ennek a véleményednek, ha te magad is írod, hogy megérted, és elfogadod, hogy van kivétel. Valami mégis kiváltja belőled azt, hogy más, vagy esetleg alsóbbrendű embernek kezeled a roma származása miatt.

Erre vonatkozott az írásomban az a rész, hogy az ember eléggé jelentős százaléka nincsen azon az érzelmi fejlettségi szinten, hogy félretegye a negatív beidegződéseket, akkor sem, ha a gyermekéről van szó.

18.

Pontosan így gondolom én is, dd nekdm a másik két példa is dettó ugyanez.

Hogy miért?

A rossz tapasztalatok.