Önző vagyok? Anyámnal rákot diagnosztizáltak, most fog kezdődni a 8 kemobol az első. Közben nekem jött egy lehetőség, az életem végre sínen van, a párommal tudnék összeköltözni, a szomszéd faluba.

Kérdező, én alapjáraton a gyerekeknek szoktam igazat adni ezen az oldalon. A szülő VÁLLALJA a gyereket, és nem fordítva, tehát első sorban a szülőnek vannak kötelezettségei és nem fordítva.

Viszont.

A kemoterápia nem egy értelmetlen hiszti vagy valami öregkori szeszély, amit nyugodtan figyelmen kívül lehet hagyni. Az én anyukám is volt rákos és emlékszem a kemo időszakára.

Leírhatatlan gyengeség, fáradékonyság, hányás, hasmenés, étvágytalanság, a karja félig lebénult az infúziótól, a lelki megpróbáltatásokról nem is beszélve. Szerintem ne hagyd egyedül ebben. Értem, hogy más terveid vannak, de nem vagyok benne biztos, hogy tisztában vagy ennek a kezelésnek a súlyával.

"Biztosan jól jönne majd a segítség, de tudod, hogy sosem kérnék olyat, hogy miattam maradj"

Konkrétan ugyanaz, amit én írtam, hogy azt mondaná, nem kell, csupán más szavakat használtál.

Ha csapot-papot otthagyva költözöl és vissza se nézel, akkor igen, önzőség. De azt írtad, hogy itt és ott is laknál helyzettől függően, akkor mi a gond? A házat meg tudjátok venni gondolom anélkül is, hogy minden nap ott aludnál. Csomóan segítik úgy a családtagjaikat, hogy nem velük élnek.

Szerintem bűntudatod van, és túlreagálod. Ne egy fórumon várj megerősítést idegen emberektől, hanem beszéld meg a szeretteiddel, mi lenne a legjobb megoldás, ha majd az anyukád segítséget igényel.