Önző vagyok? Anyámnal rákot diagnosztizáltak, most fog kezdődni a 8 kemobol az első. Közben nekem jött egy lehetőség, az életem végre sínen van, a párommal tudnék összeköltözni, a szomszéd faluba.

Az miért feladás, ha csak a kemó után költözöl át? Vagy a kemó alatt itt is ott is laksz?

Eddig anyukáddal és a nagymamáddal laktál, hány éves vagy, ők nem segítettek téged?

Tudjátok, hogy mi az a dolog, ami folyamatosan elmegy az ember mellett, különböző formában, de csak nagyon kevesen veszik észre?

A lehetőség.

Nem vagy önző. Ha most tudsz költözni, saját jövőt építeni, akkor most. Sajnos a válaszolók, akik eddig írtak neked, nárcisztikus mártírok.

Nem lehet ùgy élni, hogy mi van ha rosszul lesz, ha ez lesz, ha az lesz. Nem is lehet tudni hogyan fog reagálni.

Te gondolom 20-25 körüli vagy, anyukád 40-50 között, nagymama 60 felé lehet, bár ez kimaradt.

Szomszéd falu nem egy nagy táv, amúgy is dolgozol, éled a fiatalok életét, az estéken kívül sokat otthon sem vagy.

Nem lehet elvárni, hogy ne építsd a jövődet egy "mi van ha miatt".

Akkor más a szitu, tud róla, megbeszéltétek, 21 évesen jogod van elmenni.

14: te meg szánalmas vagy, amiért vadidegen embereket nárcisztikus vámpírnak nevezel... képzeld én mindenféle lehetőséget megragadtam az életben. Pl; nekem muszáj volt anyámtól 160 km-re menjek, mert ott nem volt munka es oktatás sem. Se ő, se az apám nem làtogatna meg itt engem magától, max. Ha én kértem tőlük valamiben segítséget. Mindig én kell hazamenjek, mert én vagyok a "fiatalabb". Egyre kevesebbet megyek, így sem jönnének ők soha. Hát mártírkodik a halál ha ennyire lesz*rnak :D