Önző vagyok? Anyámnal rákot diagnosztizáltak, most fog kezdődni a 8 kemobol az első. Közben nekem jött egy lehetőség, az életem végre sínen van, a párommal tudnék összeköltözni, a szomszéd faluba.
Nem szeretném a lehetőséget elhalasztani,ha már évek után végre itt van.
Viszont felmerül a kérdés, önző vagyok, hogy kemos kezelések után nem vagyok itt? Miért lenne jó, ha végig nézném az esetleges szendvést, és én is tönkremennék?
Lelki támogatást nem csak egy helyen történő lakással tud az ember nyújtani.
Egyébként is dolgozok, kb. így sem lennék itthon.
Nyilván amennyit tudnék, hazajárnék.
#23 amint már leírtam, hónapokkal a diagnózis előtt fix volt a dátum a költözésre.
Nemes egyszerűséggel azért, mert ez egy egy kis lakás, az én "szobám" a közös nappalink..
Anyukád mit mond? Ha szerinte ez nem gond, akkor miért ne mennél?
Másrészt néha jobb egy betegnek ha konkrét időben konkrét segítséget kap, és nem köröznek álandóan körülötte, mert mondjuk nappal is pihenne. De nem vagyunk egyformák.
Nem is lehet tudni. Majd akkor kell róla beszélni, ha tényleg kezelik, hogy mi neki a legjobb.
"Anyukád mit mond? Ha szerinte ez nem gond, akkor miért ne mennél?"
Ugyan mit mondana? Nyilván azt, hogy menj, Juli, majd megoldom egyedul. Mi mást mondana?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!