Az normális ha anyám ilyet mondott nekem?

Tudod kèrdező, a szüleink is ugyanolyan esendő halandó emberek, mint bàrki más. Ők is hibáznak olykor, ők is tudnak reményvesztettek lenni, félni is szoktak, bàrmi… akárcsak mi vagy akàrmelyik másik ember.

Nem védem ezzel az anyádat, de biztos neki is nehèz periódus van most az életében.

Senki se hibàtlan, mindenki téved, mindenki újra talpra áll. Ez egy örökös körforgás. Az élet egy szemét kis köcsög, senkivel se kivételezik. Hol fent, hol lent. Biztis vagyok benne, hogy bár hibázott az anyád, de nem érdemes sokat rágódni egy ilyen hibán, inkább a többi jóra koncentrálj. Neked is biztos volt már az ő részére szánt olyan beszólásod, ami meg neki fàjt. Mégis ott van, az anyàd és nem fordít hàtat. Csak hàt emberek vagyunk mindannyian.

Bocs, hogyha olyan idióta vagy, hogy megbuksz középiskolában - KÖZÉPISKOLÁBAN -, mert évközben nagy ívben teszel a tanulásra, mégsi mit mondjon?

Simizze meg a buksidat, jaj, semmi gond??? :D Ugye nem gondolod komolyan.

Anyád mondta a fakanalas fenyegetést is?

https://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__szulo-gy..

Amit anyukád mondott neked az nagyon nem normális. Nem normális akkor sem, ha megbuktál, és nem ez nem jogosítja fel az ilyen viselkedésre. Sőt nem csak anyukád, de más sem beszélhet veled megalázó, tiszteletlen stílusban. Nagyon sajnálom, hogy ez történet veled, és teljesen érthető, hogy rosszul esik neked! Küldök egy ölelést! <3 (És egy szemöldökráncolást azoknak a kommentelőknek, akik helyeselték.)

Az biztos, hogy most egy nagyon sérülékeny, nehéz korszakban vagy (egyébként hidd el, sokkal jobb lesz később). Egyszerre vagy már nagy gyereknek, vannak más, fontosabb dolgaid, önálló gondolataid, és vagy még nem eléggé felelős felnőtt. Szerintem ez mindkettőtöknek nehéz helyzet.

Szerintem a legjobb az lenne, ha lenne valaki, akivel beszélgethetsz erről, egy szakember. Az iskolában ingyenesen szokott lenni iskolapszichológus, illetve jelenleg vannak szociális iskolai segítők is, akik szintén a gyerekek mentális jóllétével foglalkoznak. Őket mindenképpen érdemes lenne megkeresned. Az ő segítségükkel pedig arra kellene törekedni, hogy anyukáddal megoldódjanak a konfliktusaitok, el tudjatok kezdeni jobban kommunikálni. (Egyébként ha megengedhetitek magatoknak, és anyukád nyitott rá meg te is, akkor esetleg magán pszichológushoz vagy családterápiára is elmehettek.)

Kitartást neked, és bár ijesztő, tényleg ne félj segítséget kérni! Ölelés! <3