Milyen esetekben utasítanátok vissza a szülőktől gyerekként a szüleid nektek szánt lakásvásárlási szándékukat?

Én akkor utasítanám vissza, ha olyan hülye lennék mint az itt válaszolók egy része. A kérdésben szerepel: NEKTEK SZÁNT.Tehát: A lakás az enyém lesz! És jönnek a hülye agyalások: Kinek a nevére? milyen haszonélvezettel? Milyen arányban? Milyen érzelmi zsarolásokkal???

Ez már csak bugyuta emberkék tovább gondolása.

#41

Nem bugyuta, csak van aki úgy vesz lakást a "gyerekének", hogy saját névre és/vagy haszonélvezettel a szülők, tesó(k) javára, csak engedik hogy a gyerek lakjon bele.

#45

De nem érted, hogy ezek az emberek is azt mondják hogy "a gyereküknek vették", hiszen ő lakik benne (akár ingyen)? :D

Most azon vitázol, hogy a hivatalos jogviszonyok és a hétköznapi beszédben előforduló kifejezések néha eltérhetnek.

Hm, én voltam hasonló helyzetben.

Édesanyám rám akarta írattatni a házat, annak a fejében, hogy öregségére gondozzam. Ez több ízben ki lett kommunikálva, hogy az én dolgom (3. gyerekként). Természetesen miután azt is többször elmonda, hogy engem ezért illetve azért szült meg, mert apámnak első gyerek. A másik két testvérem is másik apától van és egyikkel sem tartják a kapcsolatot. (Bátyámmal egy utcában laknak...) Mindig is bántott érzelmileg és verbálisan. Volt, hogy fizikailag is, de az elenyésző volt. Nekem arra nem volt igényem (most meg már, hogy családos is vagyok így főleg nem! nem fogom a gyermekem "lelkét is" az ő oltárán feláldozni), hogy újítsam fel a házát és mikor bármi kénye kedve van, akkor ugorjunk és mindent szó nélkül ingyen intézzünk. (Édesapám dolgozik, édesanyám már nyugdíjas. Soha nincs pénzük semmire, de ide menni wellneselni, oda menni vacsorázni... új hűtő kell, mosogép, férjem ezt szerelje meg, azt szerelje meg...)

Szóval, így is tönkre vagyok menve mentálisan a gyerekkorom miatt és úgy voltam vele, inkább albérlet, majd hitelből ház, mint hogy az életemet adjam ezért. (elővárosi parasztházról van szó)