Hogyan tudnám anyuval megértetni, hogy felnőttem és vannak határaim?

Úgy kellene viselkedned, mint egy felnőtt embernek, akkor előbb-utóbb úgy is kezelne.

És mivel felnőtt ember vagy, ki is tudod várni, hogy erre sor kerüljön - addig meg úgy alakítod az életedet, ahogy neked a legjobb, miközben tekintettel vagy a többi érintettre is, ha van benned egy kis jóérzés.

Igazából akkor leszel felnőtt ha nem ő tart el téged, hanem te magadat, esetleg el is tudsz költözni.

Addigis nem vagy felnőtt, akkor se ha már ivarérett vagy és elmúltál 18.

19 évesen bőven lehetne pasid is és anyukádnak egy szava sem lehetne, ha nála akarnál aludni, neadjisten hozzád is érne.

Így is közleményebb voltál, mint sok korodbeli, aki egy "Megjöttem! Elmentem!" kiáltással letudja.

Az első lépés, hogy ne kezdj magyarázkodni, mert azzal bizonyítod, hogy valóban van döntési joga arról, mikor mit csinálsz.

Aztán mondd el röviden, merre jártál, és higy ez elő fog még fordulni, csak akkor már nem fogsz ennyi számonkérésre reagálni. Ha nem tetszik neki, zsarol, akkor gondolkodj el a tényleges önállósodáson, mert ez így fel fogja őrölni a kapcsolatot anyukáddal.

#7 Elég baj, hogy ebben sajnos van némi igazság.

Attól, hogy a hölgy az anyukájánál lakik még, és ő tartja el anyagilag, még nem kellene, hogy a fiatal éveit teljesen le akarja uralni, és mindenbe bele akarjon szólni.

A legtöbb 19 éves egyetemista még nem tartja el magát, és szerintem ezzel manapság nincs is semmi probléma. Azzal már viszont van, ha a szülő ennyire rá akar telepedni. A pénzügyi támogatással nem formál jogot arra, hogy kisgyerekként kezelhesse.

De gondolom anyuka jobban örülne, ha a lánya mondjuk elköltözne koleszba, és ott lenne részese a fiatalság legmélyebb bugyrainak... :D

"közleményebb"

...