Mit csináltok akkor, amikor szórakozásból megüt titeket a szemtelen, rossz gyereketek, majd röhög rajtatok? Hogy kezelitek a szituációt?

Beiratnám boxolni és beszélgetnék vele többet, hogy erőszakot csak szélsőséges esetekben szabad alkalmazni.

Hú gecc. Azért vágod a témát 13-as és szerintem teljesen reális amit írsz.

Uff... Én is így jártam a kistesómmal és én még csak meg sem üthetem mert akkor "jaj szegény kisöcséd minek ütötted meg?" "Nem érdekelt, hogy mit csinált, te vagy a nagyobb neked kell több eszednek lenni!" S ilyen és ehhez hasonlók így inkább csak jó messzire kerülöm amennyire csak lehet.

#14 ennek mi köze ahhoz, hogy a gyerek rábsz egyet a szülő hátára? Kistesó van vagy nincs, ilyen viselkedést nem szabad engedni.

Most tök mindegy, mennyi figyelmet kap, nem ez volt a kérdés, nyilván azt kezelni kell, ha kevés figyelmet kap, DE: a szülők megütése tabu, ennek megfelelően kell reagálni. A legjobban a rászólás hangneméből, mimikából fogja tudni. Nektek nem szabad nevetni, mosolyogni egy pillanatra sem. Kb olyan arcot kellene vágnotok, mintha éppen egy szekrényt akarna magára rántani, és nagyon határozottan mondani: "anyát/apát nem ütjük még soha! Ez nagyon csúnya dolog!" És leültetni gondolkozni, közben maradjatok komorak, legyen olyan a hangulat, hogy érezze, átlépett egy határt. Érdemes megtanítani bocsánatot is kérni. Nem azt mondom, hogy parancsszóra kérjen bocsánatot, de el kell magyarázni,hogy így illik. A bocsánatkérés lehet egy határ, ami után anya/apa újra olyan lesz, mint régen. Ami még fontos, ha időben észlelitek, hogy ütni, rúgni készül, le kell állítani. Akár szóval, akár elkapva a kezét, lábát, nagyon komolyan a szemébe nézni és mondani, hogy nem. Ugyanakkor a kedves viselkedést jutalmazni kell plusz odafigyeléssel, dicsérettel, simogatással, stb.

"nagyon komolyan a szemébe nézni" na ezért nem nézek soha anyám szemébe azt a gonoszságot soha nem akarom látni. Bár én nem rúgtam meg, de ez a fajta megfélemlítés (ráadásul ha igazából kínjába teszi a gyerek) az egyik leg mocskosabb dolog. Ez kb annyi mintha pofon vágnád. Igenis fontos ha van testvére mert rá irányít a problémára vagyis a kicsire. Egy kis gyereke sokkal többet kell figyelni, és ezt a körülötte lévők főleg a nagyobb gyermekek is észreveszik. Ebből adódik a kérdés a fejébe, vajon anya engem is szeret? Nagyi, hugi apa, vagy mások engem is ennyire szeretnek vagy nekem is ennyi örülnek? Ha nyilván látszik, hogy nem. Akkor MIÉRT NEM? És itt kezdődik a figyelem felkeltő viselkedés a csapkodás, hiszti, és stb. Mert a kutya se foglalkozik vele. Nem babusgatják stb. Nyilván kell egy határ de ezen módon manipulálni teljesen felesleges és csak eltaszítja jobban a gyermeket a szülőtől. Régen volt ez a felfogás aztán nézzétek meg a kommenteket, a fele ütné mert ugye nekik is ezt tanították. De jogtalanul!

17, te beteg vagy. Már komolyan sem lehet nézni a gyerekre, ha agresszíven viselkedik? Talán nevetgélni kéne vele? Azt még nem írtam és a többség sem, hogy ütni kéne. Sőt, a gyerek értse meg, hogy amit én nem engedek meg magamnak vele szemben, azt ő sem engedheti meg magának velem szemben. Nekem is vannak határaim, fáj, ha megütnek, jogom van kifejezni, hogyha mérges vagyok sőt az a dolgom szülőként, hogy megtaníts lulturálta, de határozottan kifejezni az érzéseimet,pl szavakkal, arckifejezéssel, visszahúzódással. Ennek semmi köze a testvérhez, jány meg hány egyke üti, rúgja a szüleit, csak azért, mert azok is csak prüntyögtek nekik ilyen szituációban. A testvérféltékenységet külön kell kezelni. A gyerek nem ütheti meg a szüleit, (és fordítva sem). Pont.

13, te valami komcsi bíróságon dolgozol koncepciós pereken?