Miért hiszi azt sok szülő, hogy a gyerek bizalmát nem lehet "eljátszani" ?

Amit mondasz: igazságos, de nem jogos, mert a szülő-gyerek kapcsolat nem egyenrangú, ezért nem kell, hogy kölcsönös legyen.

Szép és jó, ha ez megadatik, de nagyon nem feltétel.

A szülő a gyerek FÖLÖTT áll, ne hasonlítsd össze a kettőt.

Újra és újra meg kell bíznia a gyereknek benne, ha szereti. Ti nem szeretitek a szüleiteket.

A gyerek más tészta. A szülő nem függ a gyerektől, hanem nevelni köteles, ezért ebben az irányban nem a bizalom az elsődleges, hanem az, hogy résen legyen a szülő, hogy ne legyen kijátszható, s mindezt azért, hogy ne gazembert neveljen fel.

2-es.

Ezt a sok marhaságot remélem nem gondolod komolyan. Láttom, neked se volt olyan hogy nem tartotta a szülő a szavát. Ha nem tartja a szavát akkor nehogy már meg kelljen biznom benne. Majd aki megbizható abba megbizok. Éld át egyszer te is hogy milyen ez.

Hatos, ahol a gyerek nem bízik a szülőben nem azért van, mert nem kapott 120 ezred iPhonet, nyugi.

Hanem mert a szülő meséket költ, ÍGÉRGET!, amiket sohasem tart be, játszmázik, azt mondja ez lesz, aztán homlokegyenest valami teljesen más történik, és sorolhatnám.

Így nőttem fel, 14 évesen már azt sem hittem el, amit kérdeznek, mert állandóan ment a képmutatás a másik szemébe hazudás a be nem tartott ígéretek,

De azóta is ilyenek, pl megígérik hogy segítenek átcuccolni költözéskor max. 1 óra az életükből, és aznap reggel! közlik, jaj ők mást terveznek, oldjam meg egyedül. Kösz bmeg.

Amúgy nem csak velem, a többi családtagjaikkal is ilyenek.

És nem, nem hiszek nekik, sőt, nem tisztelem őket, mert a folyamatosan hazudozó, megbízhatatlan embereken mit tiszteljek?