A rossz szülő-gyerek viszony biztosan mindig a szülő hibája, tőle ered? Lehet hogy a gyerek tett valamit, amiért kiérdemli?

Nálunk pl. egyértelműen apám tehet róla. Miután az új puncus bejött az életébe onnantól kezdve azt sem kérdezi meg kb mi van velem.

Semmit. Nem érdekli, hogy élek-e vagy sem, mintha nem is a gyereke lennék, hanem valami idegen csaj, akivel életében egyszer találkozott :D

Ez van, volt időm hozzászokni, bár attól nem kevésbé esik szrul.

Mindig a szülő hibája, hiszen a gyerek is olyan lett, amilyenné nevelték. Ha bunkó lett, akkor is a szülein múlott ez.

És ne jöjjön senki azzal, hogy rossz társaságba keveredett. A gyerek neveléséért a szülő a felelős. Nem a haveri kör és nem is a tanárok.

"Nekem az egyik osztalytarsam elég problémás gyerek, nem nagyon tanul. A szülei tök normálisak"

Ez csak amit látsz.

18#

Nem a kommunizmusnak köszönhető! Én éltem a kommunizmus alatt, egy nagyon nyugis világ volt. A mai világ egy diliház a kommunizmushoz képest. Éltem benne, szerettem dolgozni, a fizetésem elég volt a megélhetésre, lakásom, autóm is volt. Nem vágytam rá, ezért nem vettem, de egy balatoni villa sem volt elérhetetlen - mindez egyszerű gyári alkalmazottként - igaz egyetemi végzettséggel, mert a szüleim igencsak szigorúan vették a tanulást.

Az, hogy nyugatra nem mehettem nyaralni nem egy nagy korlátozás volt. Problémája csak annak volt, aki ugrált a rendszer ellen, vagy nem akart dolgozni.

Nyugodtan fekhettél le este, hogy holnap is lesz munkahelyed, lesz mit enned, vagy például ha elmész orvoshoz nem kellett időpontot kérned, egy két napon belül kaptál kezelést, nem kellett hónapokat várni rá.

Ezt az idegbeteg világot az elfajuló kapitalizmusnak köszönhetjük. A létbizonytalanságtól ideges, a gyereknevelést a saját kényelme és szórakozása elleni merényletnek gondoló szülők és a közösségi oldalakon lógó, szándékosan elhülyített, a semmi kötelesség de túl nagy jogok felfogású gyerek összeütközése vezet a rossz gyerek-szülő kapcsolatokhoz.