Szerintetek hibásak a szüleim hogy nem vették észre az asperger szindrómámat gyerekkoromban?
27 évesen 2 hónapja diagnosztizáltak már olyan szintű lett a problémám amivel foglalkoznom kellet és magamtól jöttem rá mi a gond amit utána pszihiaterem megerősített.
Egész addig valahogy kin szenvedések között de eleldegeltem kérdések nélkül.
Egész gyerekkorom egy antiszocialis szenvedés történet volt szüleim látták más vagyok mégis inkább úgy voltak vele boldoguljak ha tudok párszor eljutottam gyerek pszichológushoz a fura viselkedesem miatt de azok nem csináltak semmit csak szüleim nyugtattak.
Rengeteg fura dolgom volt amit szüleim láttak én biztos vagyok benne hogy sejtették mert nagyszuleim is gyanakodtak ilyesmire szuleim mégse jártak utána pedig főiskolát végzett nem buta szüleim vannak és a 2000 évek közepéről beszélünk amikor már volt ilyen hogy autizmus.
Rengeteg bennem a kétely sajnos mivel azt gondoltam normális vagyok sok olyan dolgot tettem ami nem volt normális és óriási bajba sodortam saját magam és mindez azért mert más vagyok.
Ha gyerekkorban kapok diagnózist lehet más lett volna az életem mindig ez jár a fejembe.
Sok van de messze nem az a normális,
100 200 e autista meg kb mégegyszer ennyi az összes többibol az országban.
Messze nem a többség.
Pont az a probléma hogy igazából nagy ívben le van tojva a probléma sok autista hajléktalan lesz a szülei halála után.
Olvastam egy durva cikket hogy egy kutatás szerint a hajléktalanok 30 % autista ami nem aranyos a lakosagbeli letszamunkhoz.
És az az érzésem a börtönök is tele lehetnek nem diagnoztizalt autistakkal.kapsz egy maildown rohamot megutsz valakit diagnózis nélkül már visznek is.abban is hol az igazság?
50# igen van olyan támogatás amit munka mellet kaphatsz de ahoz 60% alatt kell lenni és alatta se mindegy mert atol függ az összeg van aki 20 e körül kap de van aki 50e
Enis gondolkodtam rajta de most 420 e viszek haza nem fogom feladni a mostani helyem.olyan kevés pénzből úgyse tudnék megélni.
Kérdező, a válaszidból ítélve, neked depressziód is van, meg felelősség hárítási problémád is. 😑 Itt nem az asp. a legnagyobb baj. Látod, sokan írják, hogy ezzel is tudnak élni, nincs gondjuk.
Hangos a gyerek és túlvállaltad magad? Wow! Még a normális embereknél is előfordul. 😅 Hány olyan hülye van, akinél becsúszik, vagy a rokonának lett gyereke és jaj de cuki, legyen nekünk is alapon bevállalnak. Aztán rámegy a házasság is, mert nem tudnak egyensúlyt találni házas élet és gyereknevelés között
"kapsz egy maildown rohamot megutsz valakit diagnózis nélkül már visznek is.abban is hol az igazság?"
Hogy ne lenne igazságos? Gondolj bele annak a helyzetébe, akit megütsz (vagy megütöttél, ha ebből van a bűnügyed). Őt ugyanúgy traumatizálja ez az agresszió, mint ha te nem lennél aspergeres. Ebbe nem gondolsz bele, csak hogy neked különleges felmentésed van a dührohamokra? Rád ugyanúgy vonatkozik a törvény. Uralkodj az indulataidon. Mondd meg az orvosnak, aki diagnosztizált, hogy problémád van az agresszióval és adjon rá gyógyszert, ha máshogy nem megy.
Egyébként használsz olyan szavakat, hogy neurotipikus, meg maindown meg maildown (?), de szerintem nem érted, mit jelentenek és nem jól használod, vagy átjavítja a telefon, és nem olvasod vissza. Mi az hogy maildown? Lelevelezés vagy micsoda? Nem meltdown akart lenni? Inkább használd a magyar megfelelőjét.
56# én pont ezt a szabad akaratot nem érzem csak azt tettem ami a boldogulasomhoz kellet mert nem egyenlő feltételekkel indultam.
Minden problémám az autizmusombol indul ki mivel vannak olyan alapvető szuksegleteim amit nem tudok kielégíteni és egy idő után torzul az ember az ilyen szükségben.
Aztán ahogy egyre jobban leveted a társadalmi tabukat találsz megoldást mindenre csak olyat ami másoknak nem fog tetszeni.
Én azt érzem egész életemben egy komoly hátrányt próbáltam rejtegetni alkalmazkodni hozzá jó és rossz módon de minden problémám az autizmusombol ered.igy hát hol a szabad akarat meg az egyenlő esélyek ?
58# igen a saját lehetőségei és korlátai szerint de ha valaki nem tudja a saját korlátjait mert azt mondják neki minden rendben vele akor hogy éljen "saját korlátai mentén"?
Ha tudom hogy autista vagyok teljesen más tudattal álok a dolgokhoz.
Mikor egészségesnek hittem magam azt hittem hogy a külön lakás asszony család gyerek egy magamtól értetődő jog. Ami alanyi jogán jár nekem.ezert durva voltam néha.
Mostmár így diagnosztizálva tudva a kepesegeim határát rájöttem hogy nem jog hanem lehetőség.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!