Szerintetek hibásak a szüleim hogy nem vették észre az asperger szindrómámat gyerekkoromban?

Értsd már meg, hogy itt nem te vagy az áldozat. Nem azért hagytad abba a pedofilkodást, mert megvan a diagnózisod. Hanem azért, mert lebuktál és félsz a következményektől.

Nem vagy se más, se jobb mint bárki a világon. Egy bűnöző vagy, akiből nem lesz soha tisztességes, pláne jó ember.

Az meg, hogy “félremanipulált” bárki is gyerekkorodban, meg egyedül szocializálódtál, hazugság. Egyrészt olyan nincs, hogy egyedül szocializálódik valaki, jártál közösségbe, mint mindenki más. Legfeljebb kihúztad magad minden alól. Másrészt egyedül te vagy az, aki bárkit is manipulált az elmúlt 27 évben. Méghozzá mindenkit magad körül.

Szinte biztos vagyok benne, hogy egy megtermett, ránézésre sem bizalomgerjesztő ember vagy, emiatt fél tőled a lányod anyja, emiatt nem mert ellened vallani.

Istenem…

Ott van a probléma továbbra is, hogy nem vagy képes elismerni, ez teljes mértékben, 100%-ig a te felelősséged és hibád. Azt mondod, elgondolkodtató válaszok érkeztek, de mégsem látszik most sem, hogy bármit megfogadtál volna abból, amiket írtunk. Mert ugyanúgy a kifogásokat sorolod, és másokra mutogatsz. Én értem, hogy nehéz vállalni a felelősséget, még azt is megértem valahogy, hogy félsz. Jó ember te már nem leszel, mert a bűnödet elkövetted, és a múltat nem lehet eltörölni. De lehetsz jóra TÖREKVŐ ember, ez a lehetőség még nyitva áll előtted. De nem léptél rá az ide vezető útra, ha továbbra is a felelősséget hárítod, “betegségedre” (ahogy írta valaki, az autizmus nem betegség, ráadásul te nem vagy autista), másokra, vagy a társadalomra mutogatva. És nem léptél rá az útra, ameddig hangoztatod, hogy jó ember vagy. Itt szerénységre, őszinte megbánásra és felelősségvállalásra van szükség. Ennek része az, hogy elfogadd, a büntetésed jogos, és azt is, hogy lehet, hogy lesznek, akik soha nem bocsátanak meg neked.

Ha feltételezném, hogy autista vagy (amit továbbra is tagadok), az akkor is csak egy diagnózis, és nem a teljes lényed. Önmagadat bélyegzed meg, ha folyton erre hivatkozol.

Mi az, hogy “gyarmatként” tekintettél egy emberi lényre? Ez nem is értelmezhető. És itt is előjön, a náci ideológiát is amiatt adtad fel, mert téged is elpusztítottak volna? Ez az indok nem alapozza meg, hogy azt mondhasd, megváltoztál, mert továbbra is a saját érdekedben tetted. MÁSOKÉRT kell változnod.

Még egyszer, százszor, ezerszer: az autizmus nem okoz jellemhibát, a szabad akarat létezik, és teljes mértékig felelős vagy.

Tökmindegy, hogy vitatod-e a felelősséget, mert hiába teszed. Vállalnod kell, hiszen törvényt szegtél.

Oldalakon keresztül beszéltünk arról, hogy mit tehettél volna másképp, képtelen vagyok tovább ragozni. Csak játszod a hülyét annak érdekében, hogy elhiggyük, hogy nem vagy büntethető, de ez nem fog bejönni neked. A szabad akaratot is hiába tagadod.

Nem annak alapján fognak dönteni a büntethetőségedről és büntetésedről, hogy milyen a világnézeted. Komoly vizsgálatnak vetnek alá, és te nem fogsz fennakadni a szűrőn, hiába gyakorlod itt rajtunk, hogy mit mondj majd a bíró előtt.

A büntető jogszabályok a társadalom védelmét szolgálják. Nem fogja engedni a törvény, hogy mindenki kénye-kedve szerint garázdálkodjon, és bántson másokat, mert az önző érdekei úgy kívánják. Arról megfeledkezel, hogy ha magadnak ezt a szabadságot kívánod, egy olyan világot ahol mindenki a maga ura, és a közösség érdekei nem számítanak, akkor azzal is számolnod kell, hogy téged erőszakolhat meg büntetlenül jártodban-keltedben bárki, mert az ő világnézetébe ez belefér.

Ha nem tetszenek a közösség téged korlátozó szabályai, akkor azokból se vedd ki a részed, amik a javadat szolgálják. Fogadd el, hogy téged sem véd meg senki, ha rászorulsz. De leginkább vonulj el egy barlangba, és boldogulj magad, meglátjuk mit érsz el nagy szabadságodban.

Nem válaszoltál, pedig többen kérdezték: az hogy tetszene, ha a lányoddal csinálná azt valaki, amit te a gyereked anyjával? Vagy ha róla készülnének olyan képek, amikre te élvezkedtél?

Megint ez a mártírság. Mit tehettél volna jaj a te helyzetedben így meg úgy. Nincs ilyen, hogy mi lett volna, ha. Megtetted, pedig tudtad, hogy NEM SZABAD. Százmillió másik is ugyanebben a helyzetben van és mégsem lesz bűnöző, mert nem enged az ösztöneinek és gondolkodik. Te nem tetted meg, mert csak magadra gondoltál, ahogyan most is. Itt nyavalyogsz, hogy jaj a szülői jogok meg a lányod bla bla bla. De nem is gondolsz a lányodra egyáltalán, csak magadra. Igen, a te dolgod odafigyelni, hogy mi van másokkal, mert társadalomban élünk. Te is a társadalom része vagy és nem árthatsz a többi tagjának.

Nem vagy beteg, mi pedig nem magas lóról ülve prédikálunk, hanem egy minimum elvárást támasztunk MINDENKI elé. Hogy uralkodjon magán és igenis illeszkedjen be a normarendszerbe. Nem érdekel senkit az egyéni nyavalygásod. Tudtad te nagyon jól, hogy amit teszel, az törvénybe ütközik, mégsem foglalkoztál vele és magadra gondolva, önzően cselekedtél ahelyett, hogy segítséget kérsz és kezelteted magad. Nem kértél segítséget és nem is uralkodtál magadon, akkor vállalod a következményeket és senki nem fog sajnálni. A törvény mindenkire vonatkozik. A skizofrénekre is, akik tévképzetek miatt gyilkolnak, félig öntudatlan állapotban. Akkor rád, aki teljesen beszámítható, miért is ne vonatkozna? Mert te azt akarod beadni, hogy nem tehettél mást? Kit érdekel a véleményed?

A szegregátumi emberekkel van tele a börtön, de igenis tudják, hogy amit tettek, az helytelen. Ugyanúgy, mint te, magukra gondoltak és senki másra. Ez nem mentális zavar meg traumatizáltság kérdése. Ez egy döntés. Rosszul döntöttek és vállalják a következményeket.

Az meg, hogy te itt hisztizel a többségi társadalom ellen, nem érdekel senkit. Ha ennyire terhes neked a társadalomban élni, akkor vonulj el egy kis szobába, csukd magadra és soha többé ne gyere ki onnan. Ne használd a többségi társadalom által előállított javakat, lehetőségeket. Ha viszont kell a kaja, internet meg a lehúzós vécé, akkor befogod a pofádat és meghúzod magad, beilleszkedsz és betartod a szabályokat. Különben takarodsz a börtönbe.

Tudod, én sem vagyok azzal kibékülve, hogy a magadfajta pondrónak jogai vannak meg szabadon csámboroghat az ítéletig. De a többségi társadalom azt mondta ki, hogy neked ehhez jogod van és mindenki másnak tiszteletben kell tartania. Így aztán nem vadászlak le és végzem ki a családodat a szemed láttára, nem hagylak ott megkötözve a holttestük előtt éhen halni. Ennyit arról, hogy kérdezte-e bárki is, hogy elfogadja-e MINDENKI a szabályokat a társadalomban. Nekem sem tetszik, de elfogadom. Képzeld, bennem ugyanolyan belső düh dolgozik emiatt. Tudod mit teszek ahelyett, hogy felkeresnélek és megtenném, amit érdemelsz? Elfogadom, hogy meg fogod kapni a büntetésed és ezzel a tudattal nyugodtan alszom.

Kíváncsi vagyok arra is, hogy a szüleid mit szólnak hozzád. Jó lenne megtudni az álláspontjukat vagy a véleményüket. Miért nem mutatod meg nekik ezt a kérdést?