Tényleg én vagyok a világ leghálátlanabb gyereke?

Nem összeveszni kell velük, hanem megszakítani a kapcsolatot. Ott hibáztál, hogy a költözés után megadtad nekik az új címed. Most költözz tovább, egy újabb helyre, és ne áruld el a szülőknek a címet!

Ekkora idióta faszt mint az 1-es..azért mert a szülei segíteni akarják szakítsa meg velük a kapcsolatot..épelméjű ember módjára is meg lehet oldani..leülni velük,megbeszélni,ha kell többször mivel egy szülőnek a legfontosabb mindig a gyereke marad,és míg él segíteni próbálja..van pár kivételes is persze,mint az egyes válaszadó valószínűleg erőben nőtt fel egyedül,ezért is visszamaradott,nem szocializálódott.

Tipikus nárcisz, rengeteg ilyen anya van. Valahol távolról kezdve nem tehet róla, az ő gyerekkorából ered, de persze felnőttként túl kéne már lépnie a saját neveltetésén. Nem úgy 100%-osan, mint az 1-es, valószínűleg az nem indokolt, de igen: határt kell állítani, ahogyan azt már nagyon helyesen el is kezdted. Nevelni kell őket, mint a gyerekeket, vagy ó, bocsánat, de: a kutyát. Vagyis idomítani. Először mondjuk két hét kapcsolati szünet. Nem keresed; ha ő keres, hűvös távolságtartás és 3 perces rövidre zárás. Aztán lehet engedni, de abban a pillanatban, ahogy elkezd dominálni (valójában keresi a saját feladatát boldogtalan életében, de ehhez neked nem kell asszisztálnod), 1 határozott leállító mondat kíséretében telefont le vagy sarkon fordulni, ha személyes, és most 3 hét szünet. 3 ilyen alkalom után megtanulja, meddig mehet el, mert nem akar elveszíteni. A gyereke voltál, de ma már felnőtt vagy, mint ő (sőt, érettebb), és jogod van megvédeni a határaidat. Nem baj a mártírkodó bedurcizás, nem kell a konfliktusoktól félni, meg tudod magadat tartani, nem kell hozzá ő. Nem kell a szeretetéért behódolással esdekelni. Ez az ára annak, hogy felnőttként tiszteljen. Vagyis ez a módja annak, hogy felnőttként te magadat is tiszteld.

Nem baj ha áll a bál. Elmondod neki, hogy sajnálod, hogy így érez. És ragaszkodsz a határaidhoz. Ha lehet akkor fordulj pszichológushoz, mert jól jöhet a lelki támogatás és az is, ha ennek a dolognak a belső lelki mechanizmusát megérted. Hogy min megy keresztül anyád, és min te, és hogy ennek így kell lennie.

Azért zavarja, 8-as, mert nem veszi tudomásul, hogy a gyereke felnőtt, és képes nélküle élni! Ez nem a felnőtt gyerek szükségleteiről szól, neki nincs erre szüksége, hanem az anya szükségleteiről, hogy fontosnak érezze magát. Ehhez a gyereket használja eszköznek. Minden ilyen kéretlen segítséggel azt fejezi ki, hogy a gyereke inkompetens a saját életében, nem képes kajáról se gondoskodni, illetve nem képes kifizetni a szükségleteit. Egyszerűen fogalmazva hülyének nézi.

Én anyaként inkább örülnék hogy Meg tudsz állni saját lábadon.