Miért akarja anyám ennyire hogy diákmelózzak? és miért nem érti meg hogy szociális fóbiás vagyok ezért nem olyan egyszerű emberekkel kommunikálnom?

Menj el pszichiáterhez, ha annyira magad alatt vagy! Ezt jóból mondjuk. Én is járok... sajnos én is bele estem. Megértelek, én is úgy vagyok magammal, hogy kész csődnek érzem magam. Félek az új dolgoktól, kudarctól, nincs önbizalmam semmihez!

Hát figyelj, abban a gyárban ahol én vagyok, ne félj a kutya sem szól hozzád egész nap, 12 órában.... Megszoktam a magányt, de néha az is unalmas már.

Én is depis lettem, én munka mellett. A munkahely, a légkör meg saját korábbi problémáim. Már alapból úgy mentem oda dolgozni, mert már a házból se tettem ki a lábam egy hónapig se, hogy legyek már valahol inkább. Fura volt embereket látni. De ez a munkahely sem az igazi, már attól is rosszul vagyok. A kollégák sem kedvesek egymáshoz. De mivel én se vagyok túl szociális, nem tudom milyen munkát keressek ehelyett, de ami már nem gyár. A műszakozás is már tönkre tesz. Meg amikor a főnökség rátok száll, csak a hibát keresik hogy létszámot csökkentsenek mert úgy kevesebb a kiadás = kevesebb emberrel megoldani a még több db számot. Túlórázzál állandóan, gebedjél meg mert neked a gyár legyen az életed! Soha nem volt jó munkahelyem, mindenhol rabszolgának éreztem magam. Barátaim sincsenek... Szar az egész.

Ha ez TÉNYLEG így van veled, akkor súlyos állapotban vagy, és segítséget kell kérned, hogy kigyógyulj belőle. Ha magadtól nem vagy képes erőt venni magadon, hogy emberekkel szóba bírj állni, akkor pszichiáterre van szükséged.

Iskolába jártál? Ott hogy tudtál beilleszkedni? Nem vették észre rajtad, hogy baj van? Otthon rokonok, szomszédok, ismerősök?

Ha iskolában elfogadtad a társaságot, ha egyesekkel képes vagy kommunikálni, akkor SZEDD ÖSSZE MAGAD, és próbálj felnőni a korodhoz. Nem élősködhetsz a szüleiden életed végéig.

Kérj segítséget.Nem szégyen.

Pszichiáterhez.

Segíts magadon,az Isten is megsegít.

En is ilyen voltam 23-24 eves koromig. Jo hirem van, ezt ki lehet noni ha emberek koze mesz es valtoztatsz a hozzaallasodon. En alkalmi munkakkal kezdtem, de meg akkor is dobogott a szivem, ha kerdeznem kellett valami nagyon bena dolgot. Pl. elmentem egy heten egy ketnapos rendezvenyre, utana egy het pihi, majd megint munka, de ezuttal tobb. Ha nem szeretnel sokat menni akkor vallalj napi par nap konnyu fizikai munkat, ott nem kell sokat beszelni.

Sokra lehet online is jelentkezni Facebookon, Messengeren, max egyszer hivnak fel es egyszer latod oket ha bemesz alairni a szerzodest. De en dolgoztam mar full online szovetkezettel is, mindig dobogott a szivem, ha hivtak, volt, hogy fel se vettem, de rajottem, hogy igy semmire sem fogom vinni az eletben.

A szuleidet pedig ertsd meg, peldaul az, hogy neked enni adnak legalabb heti 5-10 ezer forint a tobbi koltseggel egyutt. Gondolj arra, hogy nem fogsz tudni soha elhelyezkedni meg a legjobb diplomaval sem, ha nem vagy hajlando emberekkel kommunikalni. Pszichologus nem megoldas szerintem, meg nem hiszem, hogy ezek alapjan megengedhetitek magatoknak.