Nem kedvelem az édesanyámat, más is így érez?

Anyámmal én is így vagyok. És valahogy soha nem tudtam kapcsolódni sem hozzá, érzelmileg elérhetetlen volt számomra.

A személyiségét meg, na hagyjuk... Ítélkezik, kinyilatkoztat. Kárörvendő is, álszent is. Közben aki nem ismeri közelről, meg van győződve arról, hogy micsoda tündérkirálynő anyukám van, ez még a hab a tortán ugye...

Én nem beszélek apámékkal, sőt a teljes rokonsággal.

Szeretem őket, de elképesztően buták és egysíkúak, náluk mindig a másik a téma, hogy ő mit csinál, kézeld el, xy válik, de nem is csoda, mert...

Gyakorlatilag 1,5 óra után úgy lefáradok a tömérdek századrangú szrságokkal, amiről beszélgetNEK (mert ugye kismariskát én nem ismerem, de nagyon fontos infó hogy az unokája 21 évesen szült)

Amennyire tudom, ritkítom a látogatásokat - ez évi max. 3-4 alkalmat jelent, és ennyi is bőven sok belőlük.

Nem kretének, egyszerűen csak egyszerűek.