Vissza tudom még fordítani a lányommal a dolgokat?

Felvetted a kapcsolatot, szerintem ez elég. Gondold magad a helyébe - eddig azt hitte nem kell neked, csalódott. Van egy normális élete, erre megjelensz a semmiből. Kvázi vadidegen vagy neki. Mégis miért omlana a nyakadba?

Te feldobtad a labdát, a következő lépés az övé. Idöt kell adnod neki, hogy átgondolhassa, mit akar. Ha nem szeretne veled megismerkedni, azt is el kell fogadnod.

Szerintem van esély, csak hát mennyire erős az elszanasod? Az jó, ha tudja, hogy próbálsz kapcsolatot felvenni vele. Jelezheted hogy szeretnéd. Nyilván az anya nem örül, és nyilván felbolydul a gyerek is. A saját tempójában hadd legyen.

(És apa többféle lehet, de biztos hogy számítasz neki.)

Hagyd békén a francba, és ne játszd meg a nagy apukát.

Ideig-óráig most jó lenne villogni, milyen fsza férfi vagy, hogy gondoskodsz a lányodról - akit mellesleg 10 éven át le... jó magasról -, de 99%-ban beleunsz majd, és egy idő után megint leszrod.

Eddig sem volt az életed része, eddig sem érdekelt, mi van vele, maradjon is így. Nem kell felforgatni az életét, az érzelmeit, aztán otthagyni, amikor beleunsz a kötelességekbe.

Viszont nem kíváncsi rám, az anyja se éppen olyan aki segíti a dolgokat - én is minden erőmmel azon lennék, hogy magakadályozzam, hogy a link ,leszrom "apuka" visszakússzon a gyerekem életébe.

Így nőttem fel, apám hol rám ért és akkor elvitt, beszélgettünk, máskor meg hónapokon keresztül szrt rám, csak ígérgetett.

Egy élmény volt így a kamaszkorom: várni, izgatottan, majd újra és újra és újra csalódni, mert "jaj, mégsem érek rá".

Mit ért el vele? Hogy nulla felé a bizalmam, egy idő után már totál belefáradtam az ücsörgésbe, na vajon ma jön-e vagy megint átb..ott.

Ja, és persze programot sem tudtam csinálni, mert "apád megígérte, elvisz péntek délután moziba". Aha, amikor épp eszébe jutottam.

Nyilván szíven szúrt, hogy egyáltalán nem emlékszik rám, a nevelőapját tekinti az igazi apának, őt is hívja így.

És ez miért szúrt szíven? Elhagytad, 10 éve felé se nézel, mégis mire számítottál? Valaki nevelte és finanszírozta azt, akit neked kellett volna, persze, hogy te egy senki vagy neki és az is maradsz.

Hagyd a fenébe! A gyerek nem egy könyv, amit felraksz a polcra, és ha 10 év után leveszed,ugyanott tudod folytatni, ahol annak idején a könyvjelzőt betetted, vagy gond nélkül újrakezded, ha úgy alakul.

Ennyi erővel nyugodtan bemehetsz egy iskolába, és leakaszthatsz egy neked szimpatikus gyereket, hogy ismerkedjetek, mert kb. ugyanaz a szint. Idegen vagy neki és az is maradsz.

Mégis miért emlékezne egy olyan emberre, aki két éves korában elhagyta és tíz éven át felé se nézett? Számára te egy idegen vagy, teljesen jogosan érzi úgy, hogy a nevelőapja a valódi apja, mert valljuk be, így is van. Az az ember van ott és neveli, része az életének, nem te.

Hagyd békén, talán ha nagykorú lesz, majd ő kezdeményez feléd.

,,Nyilván szíven szúrt, hogy egyáltalán nem emlékszik rám, a nevelőapját tekinti az igazi apának, őt is hívja így."

Mert őt szerinted nem szúrta szíven, hogy a vérszerinti apja 10 évig szart rá, most meg amikor már nagyobb és nincs vele semmi gond, feladat, próbálna visszakúszni az életébe? Mert gondolom a pelenkacsere, az ovis dackorszak, a délutáni leckeírás, a kötöttségek stb. annyira nem hiányoztak. De most, hogy az anyja már túljutott a nehezén, felnevelte, hirtelen roppant érdekes lett a számodra. Kicsit sem átlátszó.

Hagyd békén.