Mi annak a pszichológiai háttere, ha a szülő azt a gyerekét cseszteti, aki a legkevésbé érdemli meg?

Nárcisztikus parentifikáció.

Es ahogy a Szervízmérnök Úr írta.

Semmit nem tudsz csinálni, változni nem fog, mert nem tud: az ilyenek nem képesek rá. Ignoráld! 🤷‍♀️

Kerdezo,itt a magyarazat:

A szülők által alkalmazott verbális abúzus különböző formái közül az egyik leggyakrabban előforduló, amikor a családban az egyik gyerek válik bűnbakká.

Ahogy Gary Gemmill pszichológusprofesszor rámutatott, az, hogy a gyerek bűnbakká válik, lehetővé teszi a szülő számára, hogy egészségesebbnek és működőképesebbnek lássa a családot, mint amilyen valójában. Így kialakul az a kép, hogy a család tökéletes, az élet pedig boldog lenne az igazságtalanul vádolt gyerek nélkül.

Zachary R. Rothschild tanulmánya szerint a bűnbak lehetővé teszi az ember számára, hogy minimalizálja a saját bűntudatát és felelősségét, fokozottabb kontrollérzetet adjon, hiszen mindig van kit okolni a rossz dolgok miatt.

Mivel a verbális bántalmazás az irányításról és az egyenlőség hiányáról szól, nem meglepő, hogy azok a gyerekek, akik nem úsznak az árral – bármi is legyen a fő csapásirány – marginalizált helyzetbe kerülhetnek.

A bántalmazó emberek célja a hatalomgyakorlás, ez pedig még kielégítőbb számukra, ha áldozatuk aktív érzelmekkel reagál. Ez lehetővé teszi a szülő számára, hogy úgy érezze, jogosan okolja a gyerek „túlérzékenységét” a konfliktusok miatt. Ennek következtében gyakran előfordul, hogy a többi gyerek elnyomja az érzéseit, ami ugyan az adott esetben biztonságot jelent számukra, de hosszú távon másfajta károkat okoz. Így nemcsak a bűnbak gyerek, hanem a testvérei is károsodnak.

Gyakran kerülnek bűnbakszerepbe azok a gyerekek, akik mások, mint a testvéreik, akik esetében kevésbé hatékonyak azok a nevelési módszerek, amelyek más gyerekeknél működnek. Ilyenkor a bántalmazó szülő ahelyett, hogy a gyerek igényeire reagálna, hibáztatni kezdi, sokszor a saját kudarcai miatt is.

#4 A hasonló

Válás esetén fordul elő, hogy az egyik szülő hibáztatni kezdi a gyereket azért, mert az a másikra (is) hasonlít, de együtt élő családokban is megesik, hogy a gyereket egy olyan rokonhoz hasonlítgatják, akit valami miatt nem szeretnek vagy kilóg a sorból. Elég egy-két jól irányzott mondat arról, hogy pont olyan vagy, mint az apád, és nemcsak az apádhoz, de a saját magadhoz való viszonyod is rossz irányt vesz.

Szerintem van pszichológiai háttere, de minden esetben más.

Én amiket láttam:

- van kedvenc, és főhősünk ráb.ott, mert nem ő az (és annak meg ezer oka lehet, miért nem kedvenc... nem ilyen-olyan nemű, jobban hasonlít a másik szülőre külsőre vagy belsőre, másik szülő választott nevet, ami ennek a szülőnek nem tetszik... múltkor olyan sztorit hallottam, hogy anyuka azért gyűlölte meg a gyereket, mert korábban jött a vártnál, és nem tudta ezért a megjelenés napján elolvasni a legújabb Harry Potter-könyvet :( )

- mert a kérdezőt lehet cs.egetni és fogékony rá (anyám pl. ezzel takarózott, de bőven volt az 1. kategóriából is, azért, mert elkövettem azt a bűnt, hogy nem hímneműnek születtem... de én jobban meg akartam felelni, ezért kihasználta... indok: te úgyis akartad ezt)

- veled könnyebb bánni, a húgoddal meg pl. nehezebb lenne, ahhoz meg kényelmes anyád vagy lusta

- megszokás