Hogyan léptetek túl a gyerekkori traumákon, mi volt az amitől sikerült gyógyulni?

"Ha visszakerülök azokba a helyzetekbe, a szülővárosomban vagyok velük, előjön minden"

Megszakítottam a kapcsolatot, így. Neked is ez a megoldás, nem tudom, miért nem akarod meglépnim

Nekem az segített, hogy nevet változtattam. Letagadtam apámat, és a testvéremet ezek után.

Elköltöztem messzire, így véletlenül se kellett látnom őket, közös ismerőseink se voltak.

A gyerekkori traumákon úgy lehet túljutni, hogy rájössz; már nem vagy gyerek.

Ha utálod apádat, nem vagy vele köteles egy légtérben lenni. Vagy, ha kénytelen vagy, ignorálod. Nem kell a beszólogatásaival foglalkozni, ha pedig nem bírod, eljössz onnan, bármikor megteheted.

Nálunk kb. ugyanez volt. Nagyapám 2. felesége mindig kavarta a szart, meg beleugatott mindenbe. Béketűrő ember vagyok egyébként, de egyszer olyat mondott, hogy kiosztottam, mindezt nagyapám előtt. Kiteregettem, hogy a "kedves" felesége amúgy miket szokott művelni, ő letagadta, nagyapám neki hitt, innentől kezdve rohadjon meg mindkettő ott, ahol van.

Egyébként ha apád akkora tahó, kétlem, hogy anyád is nagyon szeretné. Beszélj vele, hogy ő hogyan érez iránta, adott esetben támogathatod, hogy váljon el tőle.

Úgy nem, ha visszamész oda, ahonnan a sebeidet hoztad. Nem jön ki a matek. Miből gondolod, hogy meggyógyulsz, ha visszamész a pofonért?

Nincs jogom kételkedni, hogy jársz pszichológushoz, de nyugodtan leválthatod, ha nem segít. Tökéletesen kell működjön ilyen kapcsolatban is a kémia, ugyanis ők sem egyformák.

Rendszeres egyedüli zenehallgatás (heti négyszer 4-5 óra), napi 2-4 óra fizikai aktivitás (bringázás, kerti melók stb).

Aztán kutyám is lett, sokat segített!