Egy folyton lekezelő, becsmérlő apa szövegei beépülnek az ember tudatalattijába?
Arra célzok, hogy később a saját self-talk-om magamban mindig megkérdőjelez, szid, becsmérel és mindenhez "túl kevés" vagyok vagy "hülye".
Már jócskán felnőtt vagyok de még mindig hallom ezeket a szövegeit, hiába régóta nincs már az életemben szerencsére.
Nemcsak a szülők, a tanárok szavai is mélyen beivódnak a gyerek tudatalattijába, ha hallottál már Vekerdy Az iskola betegít? c könyvéről, amelyben leírja, hogyan tudják károsan megalapozni a felnőttek és az iskolai elvárások a gyermekekben a megfelelési kényszert és az önbecsülés hiányát, amellyel aztán egy életen át küzdhetsz.
Bízz magadban és főleg fogadd el magad, biztos, hogy nem vagy hülye, időnként az elbizonytalanodás természetes.
Csak a hülyék gondolják azt, hogy tökéletesek, az intelligens emberek gyakran kétkednek saját képességeikben, de ők fejlődnek és mindig jobbá válnak.
Azt, hogy nem vagy elég jó, azt verd ki a fejedből. Inkább azt mondd, hogy nem vagyok tökéletes (nem is kell), de minden nap egy kicsit jobbá válok, mert fejlődök önmagamhoz képest.
Igen sajnos.
Ha nem tudod feldolgoznia egyedül kérlek kérj segítséget orvostól, terápia stb.
Párom ugyanez,az apja miatt, és+30 évesen is megfelelési kényszeres és szorongó,ami rettenetes negatív irányba tereli sokszor a kapcsolatunk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!