Apám miért ilyen lekezelő velem? Mit lehetne tenni? Többi lent.

Sajnos sok ilyen ember van, aki a gyerekét csak addig szereti, amíg kis cuki csetlő-botló babuci. Amint elkezd felnőni, neadj' Isten kiderül, hogy nem csodalény, csak egy ember, a maga hibáival és korlátaival együtt, meggyűlölik, elkezdik ütni-vágni, kutyázni, megalázni. Az én apám is ilyen volt, csak én F vagyok. Nálunk is megvoltak ezek a "családi" vacsorák, ahol síri csendben ültünk, a fater méregetett undorodva, és néha odavetett egy-két bölcsességet, hogy szerinte hol b...tam el mindent, mekkora szar vagyok, vagy számon kérte, hogy halad az ő elvárásainak kielégítése.

Nem tudsz rajta változtatni. Nem tudsz vele kezdeni semmit. Csak elköltözni tudsz, és megszakítani vele minden kapcsolatot.

Nem lehet vele mit csinálni.

El kezdte észrevenni, hogy kezd saját tudatod, saját akaratod; saját önállóságod lenni, és kedesz "kicsuszni a kezei közül " ugymond; és hát ez nem tetszik neki.

Észrevette; hogy el kezdtél felnőni, öntudatra ébredni, el kezdett saját véleményed, világképed lenni a dolgokról; és hogy most már nem tud kontrollálni, nem tudja "előírni" neked, hogy miről mit gondolj; és ez őt meglehetősen zavarja. És megpróbál így téged visszaszuszakolni abba a "gyufásdobozba", amilyen akkor voltál, amilyennek még ő akart látni. Meg pl sok szülőnek van egy elképzelése; hogy milyennek szeretné látni a saját gyerekét; és ha ez a két kép nem egyezik egymással ( a kívánt a valósággal) akkor el kezd haragudni a gyerekére , hogy miért nem olyan, amilyennek ő elképzelte; kitalálta, hogy legyen. És ez eléggé szomorú. És akkor pl megpróbálja visszafogni, elnyomni az embert; tényleg visszapréselni abba gyufásskatulyába;nem tetszik neki, hogy kinyílt a tudatod; nem irányíthat többé; és egyértelműen ráadásul hanyagságnak tudta be azt az egyest, amit akkor kaptál, és megutált téged; mert saját maga pozitívabb reprodukcióját akarta belőled kihozni, de csalódott benned, mert úgy látta, hogy te se leszel jobb; sikeresebb nála. Amúgy egyébként meg lehet nézni az ő bizonyítványait; mert pl én láttam már olyat, hogy az anyuka pl a gyerekével akart villogni, hogy ő mennyire jó, ő mennyire okos, és "ezt a gyereket én csináltam ám!!!" Mintha sok köze lenne hozzá, hogy konkrétan ő csinált meg. Max genetika , de azt hozza magával az ember; tehát az akarattól függetlenül van; hogy ki mennyire örököl pl éles eszet. Na szal a gyerekkel akarta saját magának meg a külvilágnak is bizonyítani, hogy ő mennyire jó; tehát saját maga; aki azt a gyereket csinálta. És akkor a gyereket meg mondjuk nyüstöli, pedig tudja, hogy mondjuk nem tud többet; mert pl neki is mondjuk rengeteg belefektettett munkával, vagy éppen rengeteg hanyagsággal/nemtöröődömséggel lett annyi hármasa adott esetben. A gyerekét meg nemtom pl ő küldte el korrepetálásra matekból; vagy önszántából keresett egy tanárt magának. Szóval nem tudom, ki nem volt megelégedve egy adott gyerek teljesítésével; lehet, hogy mind a ketten nem (voltak megelégedve). Szal hogy arra kívánja használni a szülő a gyerekét, hogy az ő reprodukciója legyen; csak egy mégjobb verzióban, kiadásban. És túl sokat , túl magasakat vár el a gyerekétől; és szerintem az ilyen az nem tud megváltozni, nem lehet jobb belátásra bírni, mert amikor kedvesen megemlíted; felhozod neki; akkor jön azzal, hogy minek kritizálod őt, meg hogy milyen alapon, meg hogy merészeled, meg nem tiszteled; ráadásul ő ad neked enni, meg satöbbi. És tehát szal még villogni is akar a gyerekével, vagy saját magának, vagy másoknak. (Bocsi, ha túl sokszor írtam le; menet közben kizökkentettek)