Egy folyton lekezelő, becsmérlő apa szövegei beépülnek az ember tudatalattijába?

#21 Nem elzárni és túllépni kell, mert akkor a problémák ott maradnak megoldatlanul és mérgezik a lelked. Kezelni kell őket, megkeresni a helyüket, a helyes értelmezésüket, úgy keretezni, hogy ne ártsanak neked.

Pl. Lehet, hogy valaki beszól, leszól, kritizál, elhord mindennek, de ezt meg kell tanulnod helyén kezelni, hogy ez a vélemény honnan jön, miért van, vajon tényleg rólad szól-e, vagy inkább róla. Van-e neked dolgod ezekkel a kritikákkal? Pl. van-e valamennyi alapjuk, kellene, érdemes lenne-e bizonyos dolgokban fejlődnöd, változtatnod, máshogyan viselkedned? Akár csak annyiban, hogy bizonyos dolgokat ne hozz fel, vagy máshogyan fogalmazd meg, hogy kevésbé vezessen konfrontációhoz. Aztán jön hogyan értelmezed a dolgokat, hogy a másikból miért jönnek ilyen dolgok (akár alaptalanul) elő és azt te hogyan tudod kezelni.

Ha ezt a munkát nem végzed el ezekkel a dolgokkal, akkor egyre csak gyűlnek benne is meg benned is a konfrontációk, egyre távolabb kerültük egymástól és minden egyes vita egyre súlyosabbá képes válni, mert minden újabb apróság a ki nem tárgyalt viták hegyeire rakódik rá mindkettőtök tudatában. Ő bármit mond az egyre kevésbé a konkrét helyzetekről szól, mert minden korábbi apróbb-nagyobb, de ki nem tárgyalt, helyén nem kezelt probléma is benne van és egyre nagyobb, egyre nehezebben megoldható gondokat jelent, ami egyre nagyobbat képes robbanni egy idő után. Miközben ha ideje korán kibeszélnétek, körüljárnátok a kisebb problémákat, sikerülhetne rögtön helyére tenni, hogy egy-egy veszekedés csak egy lokális problémáról szól-e.

23 Arra majd vigyázz hogy jó e a pszichológus, mert ha nem tartod jónak őt a közös munkára, majd inkább keress másikat, biztos van jó is. De reméljük elsőre bejön.

Tudom milyen, és hogyan formálnak a gyerekkori és későbbi traumatizáló élmények, van ilyen ismerősöm, nálunk is volt sok negatív élmény, de az ismerősömnél még több. Ha találsz olyat aki hozzáértő, szerintem lassan ki tudjátok tisztítani.

#23 Nem kérdés, hogy az ilyen traumák hatalmas károkat tudnak okozni. Ezért nagyon fontos később, amikor már felfogtad, hogy gondok vannak segítséget keresni, aki tud segíteni benne, hogyan tudod feldolgozni, helyrehozni. Nehéz lesz, bizonyos részei valószínűleg kellemetlenek is. De nem azért mész a pszichológushoz, hogy jól érezd ott magad. A kórházba sem azért mész, hogy jól érezd magad a kezelés alatt, hanem hogy utána jobb legyen, mint előtte volt. Maga a kezelés viszont sokszor nehéz, küzdelmes és általában lassú is. Főleg, ha megnyílnod is nehéz. Legyél türelmes, adj neki időt és tedd meg, amit lehet.

Remélhetőleg jó pszichológust találtál, aki tudja kezelni ezeket a dolgokat és tud eredményesen dolgozni a problémáiddal.

Ha valamiről nem esik jól beszélni, akkor mondd meg, hogy ezt nem, ha úgy érzed, hogy szükség van rá, húzd meg a határaidat. Annyit mondj el, amennyit tudsz/akarsz, aztán ha jó a pszichológus, meg ami fontos, oda idővel úgyis vissza fogtok tévedni és talán idővel jobban megy majd beszélned is vele ezekről.

Ha meg valamiért úgy érzed, hogy a pszichológus nem felel meg, nem érzed, hogy működik köztetek a kommunikáció, vagy bármi, akkor jelezd, hogy ő is tudjon alkalmazkodni, ha kell és lehetséges, vagy ha nagyon nem megy, akkor keress mást.

A pszichológus munkája mélyen emberi. Szükséges hozzá, hogy egymásra hangolódjatok, ő is megértsen, te is elfogadd őt és ahogyan ő kommunikál, stb.

Ismerek olyat, aki a saját preferenciái miatt nem menne adott nemű pszichológushoz, mert úgy érzi ez rontaná a közös munka eredményességét. Másnak ugyanígy életkorban van preferenciája, mert egy nála jóval fiatalabb, kevesebb élettapasztalattal rendelkező pszichológust nem érezne kellően hitelesnek. Mindegy, hogy igaza van-e, vagy sem. Az a fontos, hogy pszichológus és páciens között szükséges működnie a kommunikációnak ezt majd neked kell érezned, hogy meg van-e vagy nem.

Kedves utolsó! Köszönöm a választ!

Egyrészt nekem fontos volt, hogy azonos nemű, de idősebb legyen. 6 évvel idősebb nálam ez már pipa. Az első beszélgetésnél én még nem világítottam rá, hogy mi lehet a gond, csak, hogy nagyon nem vagyok jól. Hosszú ideig az az igazság én sem tudtam mi a baj. Az elmúlt évben rakódott össze, hogy bizony ez régről jön. Ami akkor természetes volt, amit mindig saját hibámnak éltem meg, lehet nem is feltétlen én voltam a rossz??? De azért ez rendesen belémivódott. Hát kell pár évtized és egy hatalmas megzuhanás ehhez. Most (az elmúlt hónapokban) ahogy ugranak be az emlékek, így jöttem rá a gyökerekre. Nyilván erről sosem beszéltem senkinek.

Ami viszont meglepett, hogy valami "sunyi" módon csak volt egy kanyar kérdése a pszichológus nőnek és közöltre, hogy a gyerkkoromra rá fogunk térni. Azt is mondta, hogy azért lesz jó, mert magamra tudok figyelni míg beszélgetünk és ő is rám tud figyelni. Ez mélyen érintett, sose figyelt rám senki. Na most is mindjárt elsírom magam. Remélem jó lesz, mert hónapokig őrlődtem, hogy meglépjem,újra úgysem lesz hozzá erőm, akkor inkább váltok ki valami gyógyszert, hogy a szorongás rohamaim elmúljanak.

Úgyhogy valahol várom is a találkozást , de nem is. Félek is meg akarom is. Fogalmam nincs mit érzek pontosan és nekem mi lezs a jó. Sosem figyeltem magamra. Mindig másokat helyeztem előtérbe. Nyilván erre is rájöttem, hogy 20évig mindig mások voltak fontosak,persze, hogy ez lett a relevancia. Meg hát valószínű nem voltam elég erős megváltozni....Hát ez van.Ha addig a afolyamatos mellkasi nyomástól,szorongástól, pániktól nem kapok infarktust, akkor talán jövőhéten ez ügyben okosabb leszek.

Remélhetőleg segíteni fog. Több ólat ismerek, akinek igen súlyos problémákkal is már néhány alkalom után elkezdett segíteni a terápia. De ez nem azt jelenti, hogy minden varázsütésre rendbe jött, hanem hogy érezhető volt némi javulás, elindult az illető egy jobb irányba. Aztán sokáig kell még rajta dolgozni, hogy minél több pozitív hatás rakódjon egymásra.

Sok sikert!