A szülők mit szoktak manapság reagálni ha a felnőtt gyerekük nem akar soha gyereket vállalni?

Négy gyermekem van, két házasságból, így elég sok korkülönbség van köztük. 30 éves fiam egyáltalán nem akar családot alapítani, ő nagyon introvertált típus. Egyedül lakik, dolgozik, hazamegy, ebből áll az élete. Ha neki így megfelel, akkor nekünk is.

28 éves lányom korán házasodott két évvel idősebb férjével. Náluk most jön a harmadik gyermek. Ő viszont tipikus háziasszony, akinek nemigen van kedve munkahelyen dolgozni. Régebben sem rajongott érte. Ápolónőnek tanult, de eladóként dolgozott inkább.

17 éves fiam nem nagyon szeretne családot, 15 éves lányom szeretne, de náluk még nem jelent sokat a jelenlegi elképzelésük, mivel közel sem felnőttek még. Párkapcsolatuk sincs még, habár a fiú már túl van az első nagy tini szerelmi csalódásán, ami eléggé megviselte a lelkét. Ezért a mostani negatív véleménye a családalapításra ennek hatására történik.

Alapvetően az ő életük, az ő döntéseik, amit tiszteletben kell tartanunk nekünk szülőknek. Még, ha nem is értek egyet minden elképzelésükkel, nem zaklatom őket. Olykor elmondom a tényszerű véleményem, de mindig hozzáteszem, ezek csak az én állaspontjaim, vagyis nem elvásárok. Ex-nejem viszont neheztel nagyfiamra, amiért szingli életet folytat és nemigazán él aktív életet. Ő vitázó típus lett az életkor előrehaladtával. Második feleségem szintén az életkorral egyre nehezebben kezeli a problémákat, közel sem olyan rugalmas, mit régen. De jelenleg még nem vitatéma a távoli családalapítás, még a tanulás a fő csapásvonal a konfrontációknál.

Meg mindig nem ertem, mi kozom van idegen emberek gyerek (nem) vallalasahoz. Sertodjek be azon, ha valaki nem akar, ha valaki csak egyet akar, valaki meg negyet? Mintha azon lennek kiakadva, hogy valaki miert akarna kozmetikusnak, epitesznek, geplakatosnak tanulni.

Krvara semmi kozom mas eletehez, megferunk egymas mellett bekeben.

51-es vagyok

Még annyit mondanék: Én megértem a szingli és a családcentrikus elképzeléseket is. Nem való mindenkinek család! - szokták mondani. Akinek nincs indíttatása az ne alapítson családot, ettől még lehet nagyon jó ember. Nem ez határozza meg a személy tulajdonságait!

Vannak, akik nem képesek lelkileg és/vagy akár fizikailag, anyagilag fentartani másokat önmagukon kívül. Ha mindez tudatos döntés, akkor le a kalappal előttük, mivel felelőséget vállalnak és nem ugranak bele olyan élethelyzetbe, amivel egy házastárs vagy gyerekek életét tennék nehézzé, pocsékká. Inkább ne vállaljanak családot, minthogy mégis, majd az éhezés, a nélkülözés jellemezze a csemeték életét.

Viszont, ha jó anyagi létben lévő szingliről van szó, akkor ott már visszás az indoklása, miszerint nem lenne képes eltartani egy családot. Esetükben valószínűsíthető saját lelki, pszichés, szociális problémái állnak a döntésük mögött.

A családos emberek jelentős része hajlamos kioktató lenni a szinglikkel szemben. Ez eredeztethető a szülői (ki)oktató, tanító, terelgető lelki állapotból, amikor nehezen szabnak határt, mikor kivel kell szülői szerepben fellépni, így képesek fiatalabb felnőttel, vagy akár korabeliekkel, idősebbekkel is kioktatók lenni. Másik lelki állapot, amikor csalódásként élik meg önmaguk életét és a rossz döntésüket, hogy családot alapítottak, próbálják alátámasztani, megindokolni mások felé, ezért sorolnak vagy kreálnak érveket, amellyel tulajdonképp önmagukat szeretnék meggyőzni az életútválasztásukkal. Pedig valójában tisztában vannak avval a ténnyel, nemigen szerettek volna gyerekeket, illetve nem olyannak képzelték a szüli létet, mit amilyenné vált az életük. Mások felé azok éreznek érvelési, megmagyarázási kényszert, akik bizonytalanok a saját döntéseikben. A magabiztos ember éli életét és senkiét nem ítéli el, nem akarja ráerőltetni a véleményét másokra! Tisztában van vele, nem vagyunk egyformák, mindenki egyén és egyéni, így nem húzhatunk kaptafára életeket.

49-es, és ha leírom, hogy önző vagyok, neked olcsóbb lesz a kenyér?

Akkor önző vagyok, ennyi örömed hadd legyen már!

Egy életem van, hadd éljem már úgy ahogy én szeretném, és ne úgy ahogy a hozzád hasonló momzilláknak tetszik, akiket annyi inger ér összesen, hogy vihetik a gyereket szolfézsra meg fogorvoshoz.

Nagyon szeretném tudni, hogy ha neked tökéletesen boldog az életed, hiszen a természet csodája a tiéd, akkor miért jársz az internetre másokat bsztatni? Örülj neki, hogy neked ekkora boldogság jutott, aki meg nem kér belőle azt hagyd békén!

Mégegyszer leírom, ÖNZŐ VAGYOK, de legalább tökéletesen boldog is (veled ellentétben)

50-es, nem egy meg nem született gyerekkel vagy önző, hanem ez az alaptermészeted, erre utal a válaszod.

54-es kíváncsi vagyok, 30-40 év múlva is tökéletesen boldog leszel-e. Majd ha egyedül ülsz egy lakásban, és a kutya sem nyitja rád az ajtót.

Imadom 😂

Az ember nem azért szül, hogy valaki rányissa az ajtot venasszony koraban.

Igen, te szülsz azért gyereket, hogy majd öregkorodban szórakoztasson, és én vagyok az önző.

Elárulom neked, hogy az öregotthonok tele vannak olyan idősekkel, akiknek van családja és pár havonta egyszer megnézik, hogy lélegeznek-e még. (A nagymamám dolgozott ilyen helyen, ő mesélte)

Az még mindig megnyugtat, hogy legalább akkor 30-40 évig még boldog leszek, te már most sem vagy az.

Az is érdekelne őszintén amúgy, hogy te miért aggódsz az én bolgogságomért? Gyanús, hogy szar életed van, és csak kárörvendeni szeretnél.

55: remeljuk, radnyitjak az ajtot a gyerekeid 30-40 ev mulva.

Bar meg mindig nem ertjuk, te miert aggodsz ennyire masert. Miert foglalkoztat teged az, hogy egy szamodra vadidegen ember hogy el, es hogy fog elni kesobb? En pl abszolut leszarom, kire es kire nem fogjak ranyitni az ajtot a gyerekei.

Rengetegen vannak olyanok, akik otvar szar szulok voltak, es a gyerekeik nem kivancsiak rajuk. Sirankoznak, hogy ennyit nem erdemelnek meg. A szememben inkabb ok az onzok, hisz vilagosan kimondjak, micsoda dolog az, hogy nem neznek rajuk a gyerekeik, hat “nem igy nevelte oket”. Egyebkent aki szereti a szuleit, es jo a kapcsolatuk, azokban fel sem merul, hogy ne latogassak/ne hivjak fel, hogy vannak. Erdekes mod csak azok nyafognak mindig, akiknek inkabb nem kellett volna gyereket vallalniuk. Az olyan emberre en sem nyitnam ra az ajtot, minek?

De sok beteg szemléletű ember van a hozzászólók között! Csináljatok statisztikát a piros és zöld körökből, és meglátjátok. És ez az arány egyre csak romlik.

Jól teszik, akik nem akarnak gyereket. Úgyis sokan vagyunk.