A gyereknek kötelessége lenne meghálálni a szüleinek, hogy felnevelték?
Én azt tapasztalom, hogy a mostani idős generáció 80%-a folyamatosan panaszkodik a felnőtt "gyerekére", hogy nem ápolják, hívják őket és nem segítenek nekik semmiben, hanem javarészt berakják őket az idősotthonba.
Múltkor feldobott egy cikket a Facebook, ami arról szólt, hogy egy idős néni akinek már felnőtt gyerekei vannak, úgy gondolja, hogy minden gyereknek meg kell hálálni azt, hogy felnevelték őt a szülei, sőt, akár még a fizetése felét is odaadhatná a szüleinek, mert nehogymár jól érezze magát.
Szerintem meg kezdjük ott, hogy alapvetően minden szülő meg van róla győződve, hogy ő mindent beleadott a szülőségbe-gyereknevelésbe és ő mindent jól csinált, de ha esetleg a gyerek nem így gondolja és nem is szereti annyira a szüleit, akkor meg vannak sértődve, hogy mit rontottak el. Pedig elárulnám, hogy nagyon sok szülő nem adta meg a 100%-os érzelmi és anyagi törődést a gyerekének és nem biztos, hogy annyi figyelmet kapott a gyerek, amennyit ő igényelt volna, de az az érdekes, hogy mégis mindig a gyerek a bűnbak, és r*hadjon meg, ha a mérgező szüleivel nem hajlandó tartani a kapcsolatot.
Amúgy nem a gyerek kérte az életet hanem a szülő önként vállalta őt, szóval nem igazán értem a dolgot.
29, 30
Az öregekről, szülőkről való gondoskodás nem csak pénz kérdése. Lehet valakinek pénze mint a pelyva, de nem gondolnám, hogy boldog öregkora lesz, ha le se szarják a gyerekei, unokái...vagy éppen a sok pénzetek miatt látogatnak majd sokat??? xD
#31
Na igen, van, aki eleve nem kedveli az öregek társaságát.
Erre találták ki a nyugdíjas partykat, ahol egymással társaloghatnak.
Nem értem ezeket az embereket, akik nem csak azt várják, hogy gondoskodjanak, de szórakoztassák is őket.
Vagy, amikor semmiről nem tud beszélni, csak panaszkodik.
Kinek hiányzik ez?
25-ös, neharagudj, de egyáltalán nem erről van szó.
Én egy szóval sem írtam sehol, hogy nem fogok megöregedni és nem leszek magatehetetlen, mert egyszer mindenki megöregszik.
Gyereket semmiképp sem azért vállalunk (jó esetben), hogy legyen, aki majd ápol/gondoz minket, mert ez a legnagyobb önzőség, és aki így gondolkodik, az inkább maradjon gyerek nélkül.
Egy értelmes, és felelősségtudatosan gondolkodó ember azért vállal gyereket, mert önként dönt úgy, hogy fel szeretne nevelni és el szeretne indítani egy másik embert az életben.
Régen az volt a szégyen, ha valakinek nem volt gyereke, ezért mindenki szült istentudja hány gyereket, végig sem gondolva azt, hogy vajon alkalmasak-e a szülőségre. Amúgy gyakran olvasok olyan kérdéseket, hogy "miért szeretnél gyereket?", és még mostanában is egy csomóan azzal a szöveggel jönnek, hogy "hát mert ki lesz, aki rámnyitja az ajtót, ha idős leszek?" meg hogy "azért, mert egy gyerek sok boldogságot ad és olyan jó érzés amikor azt mondja hogy szeretlek meg szép vagy".
Az utóbbi is önzőség, mert a legtöbben arra várnak, hogy majd boldogítja őket a gyerek, de az közel sem biztos, hogy a szülők 100%-osan meg tudnak neki adni mindent, amire szüksége van.
Még annyit hozzátennék, hogy én azt is hülyeségnek tartom, amikor valaki azt mondja, hogy a szülőség hálátlan feladat, mert nem térül meg a beletett energia és idő, azaz a gyerek leszarja, hogy felnevelték őt a szülei.
Hát ha a gyerek tényleg telibe tojja az anyját és az apját, ott a szülőnek kellene elgondolkodnia, hogy mit rontott el.
Én pont az ellenkezőjét tapasztalom a környezetemben, szinte mindegyik felnőtt akár nagyon jó a kapcsolata a szüleivel, rendszeresen lejönnek hozzájuk kde vidékre és akár itt is töltenek pár napot. Nem tudom egyesek milyen közegben élnek 😂
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!