A gyereknek kötelessége lenne meghálálni a szüleinek, hogy felnevelték?

Gyereket vállalni egyoldalú döntés, a gyereket ugyanis nem kérdezik meg, akar-e megszületni. Tehát a szülő nem várhat el semmit, de SEMMIT azért, mert felneveli a gyereket. Ugyanis nem kötelező gyereket nevelni, tehát saját kedvtelésből tette, mert törődni akart egy gyerekkel, mert meg akarta tapasztalni az anyaság/apaság érzését, stb. (Azokat a véglényeket hagyjuk, akik eleve azzal szaporodnak, hogy "valaki tovább vigye a nevét", vagy 'valaki majd rányissa az ajtót öregen").

Tehát nem, a gyereknek nem kötelessége meghálálnia semmit sem.

Viszont majdnem minden esetben, ahol a gyerek elfordul a szülőtől, annak oka és előzménye van. (Van egy nagyon minimál százalék, ahol a gyerek jobban sáros ebben, mint a szülő, de még a legrohadékabb gyerekeknél is van általában valami kiindulási alapja, max nem olyan figyelemfelkeltő, minthogy verték/alkeszok voltak a szülők/stb.) Szóval ha a szülő azon sír, hogy a gyereke nem keresi, akkor nézzen magába. De az ilyenek nem szoktak egyébként... Itt bukik ki, hogy nekik valójában nem gyerek kellett, hanem ingyen szolga.

Ez az idősotthonba küldős dolog meg amúgy elég visszás helyzet, ugyanis nem normális, hogy elvárja bárki, hogy ápolásra szorulóként a saját gyereke áldozza erre az egész életét, úgy, hogy jó eséllyel a gyerekének már van saját családja (akár saját gyereke), meg munkája is mellette. Lehet bezzegelni, csak régen nem ilyen volt a társadalmi felállás, de megsúgom, az átlag életkor is jóval alacsonyabb volt, sokkal kevesebben érték meg a 70+-t, mint manapság, így ilyen szituáció is jóval kevesebb volt. Másrészt amíg az emberek gyakrabban éltek nagycsaládként egy portán, addig könnyebb volt valakinek a mamikára figyelnie, míg a mai világban ez nem igazán kivitelezhető. Szóval aki idősotthonba teszi a szülőt, az valójában törődik a szülővel, hiszen sok esetben ez irtó sok pénzbe kerül, meg szervezésbe is egyébként, és az átlag nem az első otthonba dugja be az idős szülőt, hanem keresi a legjobb helyet neki, ahol figyelnek rá, ahol biztonságban van, ahol megkapja azt, amire szüksége van: legyen az 0-24 ápolás vagy kijárós-buszos túrázós laza idősotthon (ilyen is van). Az, aki otthon hagyja az egyedül élő (vagy párban lerobbanó) szülő(ke)t, az inkább kevésbé törődik velük.

11

Azért a nyúl nem várja el a kicsinyeitől, hogy bármit is tegyenek majd érte. Bár az sem elhanyagolható, hogy ha februárban fiazott, s befedetlenül hagyta a fészket, nem is lenne kitől, mert a kisnyuszik megfagytak. Az embereknél a többi ember hozzájárulása miatt (segélyek) a minimum azért legalább megvan.

A túlszaporodás meg sehol és semmikor sem jó. Legyen szó emberről vagy állatról. De olyan egyedszámnál, mint ami az emberi fajnak van, még a populáció fenntartása sem fontos. Inkább az ÉLETMINŐSÉGRE kellene gyúrni, mint a pulyák számára.

Nem vagyok egy mindent megmondó ember. De! Én is egy példa vagyok a sok közül.

Hárman vagyunk (fél)testvérek. Egy bátyám és egy nővérem van. Bátyám nagyon régóta nem tartja anyámmal a kapcsolatot. Ott nem tudom biztosra mi volt a baj, de anyám szerint ő soha nem bántotta a fiát. Megsúgom, egy utcában laknak és egy szó nélkül elmennek egymás mellett nap mint nap.

Nővéremet a legrosszabb helyzetben hagyta magára (tönkrement a házassága és nem volt hová mennie és mikor még volt beszélve hogy maradhat pár napot nálunk mondva csinált okokra hivatkozva kidobta illetve ott is ment az állandó sz@rkavarás). Ő még a mai napig törődne anyánkkal, de ő nem kér belőle.

Én meg lelkileg tönkrementem. Anyám hamar visszament dolgozni, sokáig a nővérem nevelt. Amikor ő megházasodott, egyedül maradtam. Egyik szülőm se törődött velem. Apám alkoholista volt, de letette a piát, hogy anyám vele maradjon. Anyám meg ha olyan állapotban volt, vert. Sose hallgatott meg, nem játszott velem. Jött az állandó lelki terror. Például nagyapám temetésén folyamatosan a nővéremet kereste ( előtte dobta ki ). És megkértem, hogy ne ezzel foglalkozzon inkább hagyjon magamban gyászolni. Utána két hétig nem szólt hozzám, úgy nézett rám, mint a véres rongyra, üvöltött csörgött-zörgőtt ( ahogy ő fogalmazott mindig hogy nem neked mondom, de vedd magadra). Ott voltam 14 évesen, menstruációval és betétre kértem pénzt szó szerint hozzám vágta. Elmenekültem az unokatestvéreimhez. Eljöttek apámmal valami papirert. Anyám rám se nézett, hozzám se szólt. De ekkor is még a család anyámat védte. Addig ment ez még apám megmondta neki hogy fejezze be. Ezen összevesztek. Majd már ő is velem veszekedett hogy még én kérjek bocsánatot, mert anyám miattam fogja elhagyni a családot. Vagy én azt akarom hogy szethulljon a család?... Mi mást tehettem volna, bocsánatot kértem. Mindig én voltam a rossz. Ez egy honap leforgása volt.. Amikor lediplomáztam, meg se dicsért. ( Fájó volt, hogy barátnőmnek meg a szülei ilyen diploma ünneplős ebédet tartottak. Engem is meghívott,de sose mertem elmondani neki, hogy azért nem mentem, mert szégyelltem magam és szomorú voltam, hogy az én családom sose ünnepelt meg vagy őrült volna velem bármi örömömnek vagy sikeremnek.) Azt mondta hogy jól van és most ezen mit nézegessek. Akkori párom ( aki már a férjem), mikor összejöttünk, mindig hallgatta hogy maradjunk ott és ujitsuk fel a házat. Fiatalok voltunk még élni akartunk. Állandóan ilyen hátulról jövő kérdésekkel állított penge élre: mi lesz veletek? Mit akartok kezdeni magatokkal? Nekem is rendes bevételem lett és a párom mondhatni "jobb körülmények között nőtt fel" illetve ő már régóta dolgozott. Én mondtam, hogy nem fogunk ott maradni. De csak nyomta, meg hogy segítsem őket anyagilag, mert nincs pénzük. Én naiv persze.. ne is menjünk bele mennyi meg hogy... Egy ilyen ház felújításos beszélgetésben felment az agyvizem, hogy mit sürget meg mi köze van az én párkapcsolatomnak ehhez az egészhez... Rákérdeztem a dolgokra, mivel kiderült, hogy rám íratta a fél házat ( hogy a testvéreim ne örököljenek, apám után még automatikusan rám száll, Parasztházrol beszélünk ami max 20-25M-ér), és az én dolgom az, hogy az örökség fejében ellássam őket öregségükre. Odáig ment a beszélgetés, hogy végül azt is kinyögte, hogy ő már nem akart gyereket, csak apám miatt szült meg,mert első gyereke voltam. (Azóta nem térek észhez. Más ismerős meg, ezért masszirozza a szülőket, hogy fűt fát ígér csak írják már meg az örökösödési papírokat, hogy ő örököljön egyedül) Majd vettünk egy lakást. Egyszer se ugrottak be megnézni, hogy élek-e. (Apósomnak is azt ecsetelte, hogy én őt nagyon megbántottam ezzel, hogy vettünk egy lakást. ( nem is az hogy elköltöztem!) Meg kell jegyeznem, hogy ekkor már minden rokonnal megszakadt a kapcsolatuk! Mikor műtéte volt (több is volt, rák és csípő műtétek), én láttam el hetekig. Még egy köszönömöt se kaptam. Még kellett a segítség nyájas volt, majd kezdődött elölről minden.) Elromlott a hűtő, apám nem csinált semmit, vettünk egy hűtőt nekik. Előtte ajándékba tűzhelyet kaptak. Voltak még aljas húzásai: folyamatosan hallgattam, hogy nézek ki,senkinek nem fogsz így kelleni, nem vagyok képes erre arra, benned nincs egy csepp szeret se felém,... Köztünk is a férjemmel keverte a sz@rt, összevesztünk miatta és utána meg jött a dumával, hogy direkt csinálta veszekedést,hogy bántson meg ilyenek. Legutolsó ominózus eset az volt, mikor mondtam, hogy kész nem csinálom tovább kimerültem... Röviden, hívott a nagy főnök telefonon ő meg olyan alpári stílusban belekiabált a telefonba leégetve engem és nevetve, hogy akkor jöttem rá , hogy ez a nő direkt csinál mindent. És mondtam neki hogy tanuljon meg viselkedni. Ekkor segitettünk ki meszelni néhány szobát ( anyámnak nem tetszett, mert apám is segített és elvoltunk ) utána elkezdődött a csapkodas, a nem szól hozzám .. apám persze fülét farkát behúzva volt végig.. anyám ment a férjemnek magyarázni rám megint.. és ekkor ő is mondta hogy ezt nem érti, hogy viselkedhet így és hogy tud ilyen undorral undorítóan beszélni a lányáról. ( Hallottam mindent amit mondott neki. Utána 3 órán keresztül csak sírtam. ) Ekkor fogtam magam és egy szó nélkül eljöttem. Majd persze apám szemében "ezt nem így kellett volna", de már nem kérek olyanert bocsánatot,amit nem én rontottam el. Egy évig nem is beszéltünk anyámmal. Férjemet persze keresték "családi áras"szerviz miatt... Terhes lettem és úgy beállított a kórházba mintha semmi sem történt volna. Nem volt erőm veszekedni. Látogatóba jött szó nélkül betegen pár hetes csecsemhöz. És még neki állt feljebb. Apám Skypeolni akart (naponta hívogatott és órákon keresztül) hogy még ő csak nézi a gyereket addig anyám megint manipulativan mit sem sejtve lehordjon a sárga földig.

Közben megy a sírás, hogy nincs pénzük (gyerekkoromban mindig hazudni kellett, hogy mit kaptam karácsonyra.. számítógépet is diákmunkából vettem magamnak. Szülinapomra is csak addig volt ajándék, még a nővérem vett. Rájöttem, hogy csak az alap dolgok voltak nekem megvéve, pedig tellett volna többre is hisz az én pénzem is odament...), de wellnessre, ide oda csavargásra.. dühítő, mert közben meg a férjemnek mondják hogy "majd nekik is kell egy másik autó".. megy a manipulácio hogy szerezzen olcsón vagy ajándékba kocsit... Olcsón vesz aztán megszereli ingyen... Anyósomék előtt is, mindig lenyomott úgy hogy szó szerint alig hagyott szóhoz jutni vagy mire megszólaltam mindig úgy csűrte csavarta a szót, hogy hülyének állított be. Például ő sokat dolgozott annó Pesten. és a Deák teret ismeri. most mondok valami butaságot hogy "úgy tudom a M3 metró nem áll meg a deakon". O erre úgy reagált hogy" nekem te ne mondjad hát ott dolgoztam. Oda jártál iskolába még ezt sem tudod." Hasonló beszélgetés zajlott le köztük, anyós is csak pillázott.

Röviden a kérdésre válaszolva. Tesznek róla -tobbsegeben- azok a szülők,akik egyedül maradnak öregségükre, hogy a gyerekük idő után elfordul. 30+ év után belefáradtam a piti és fájdalmas játékaiba. Saját családom van,akikkel törődni akarok (mert ő velem nem is akart! Emlékszem, ha játszani akartam inkább elzavart, mert nem ér rá. Tv jobb volt mint velem kartyazni vagy tarsazozni. Főzni is magamtól tanultam meg). Valahol az öregkor egy második gyerekkor. Van párhuzam... Az ilyen ember megbetegít és elmar. Én nem rég kezdtem a családtagjaimmal helyreállítani a kapcsolatot, mert anyám miatt velem sem tartották. Egyedül a bátyám az, akivel nem tudtam. (Még meg sem születettem, mikor végleg összevesztek.) Én sokáig ott voltam. Használt (érzelmi anyagi és fizikai értelemben is), bántott, megbetegített mentálisan ( borderline személyiségjegyeim vannak ) és fizikailag is (gyomor - és hormonbetegség). Majd 10 évig nem jött össze a baba, mikor azt mondtam, hogy befejeztem vele rá egy hónapra teherbe estem. (...) Most is van már egy újabb húzása, ami már fárasztó is leírni. Kártékony az ilyen ember és sose fog megváltozni!.. Nem akarom, hogy a lányom közelébe menjen és őt is használja és megbetegítse... Nem vagyok mártír ember, hogy a saját családomat feláldozzam ő érte. Én csináltam, hogy mellettük is álltam. És ezt kapom folyton... Ez hálát érdemel? Úgy gondolom van egy határ ahol el kell dönteni, hogy felaldozod e magad csak azért mert ők a szüleid vagy nem.

Normális családnál ez természetes dolog nem érzel magadban nyomást/ lelkiismeret furdalást, hogy neked hálával,pénzzel, vagy bármivel tartoznod kellene azért, mert felneveltek. Normális esetben ilyen meg sem fordul az ember fejében. Megy és ott segít ahol tud. Ha meg nem tud, mert távolság van akkor otthon vagy ápoló. Ha meg nincs pénz akkor fizikai vagy lelki segítség. Mindegy hogy de ott van. Ha már ilyent így ki kell mondani hogy ezzel hasson a felnőtt gyerekre az már baj... Szánalmasnak tartom azokat akik ezzel takaroznak és manipulálni próbálnak. De ezzel nagyon kevés felnőtt gyereket fognak meg és ezért is megy a hálátlan dög a mai felnőtt gyerek társadalom, mert már nyílt a világ,mernek a nők gondolkodni és kiállni magukért. Mert valljuk be mindig az anyák/nők azok akik gondozzák a saját családjukat és az idős szülőket is.

Ahogy szokták mondani, így vagy felnő az a gyerek. A HOGYAN A nem mindegy.

Ne haragudj, 16-os, de olvasva a kommented, meg is érdemled, hogy így bánjanak vele, ha ilyen hülye vagy, hogy nem szakítod meg velük a kapcsolatot. Esküszöm, nem tudok szebbet írni, erre szoktàk már mondani, hogy aki hülye, haljon meg.

Hát sz*rba sem néznek, kihasználnak, kutyájukként bánnak veled, te meg újra és újrs mész, szóba állsz velük, és az a legdurvább, hogy megengeded, hogy ezeknek a beteg gyerekeknek, hogy kapcsolatba kerüljenek a gyerekeddel, még őt se szereted annyira, hogy megvédd az ilyen dolgoktól, szerinted ebben felnőve ő milyen kommentet fog írni rólad itt 30 év múlva....?

#16, sajnos #17-nek igaza van. Tobbszor megalaztak, elkuldtek, te megis mindig visszamentel az ujabb pofonokert. Masok negyedennyi mocsokert, vagy akar egy meggondolatlan szoert megszakitjak a csaladjukkal orokre a kapcsolatot, te meg folyton visszamentel oda ahonnan jot nem kaptal.

Az egy dolog, ha magadert nem allsz ki, de a ferjed mellett sem? A gyerekedet is ugyanennek akarod kitenni?? Rad se fogja nyitni az ajtot ahogy betolti a 18-at, te meg majd pillazol, hogy miert..hat ezert. Ez nem csalad, ez valami okadek mergezo kornyezet.

Ők még abban szocializálódtak, hogy "Jaj, csak az anyám/apám, még ha meg is éri a pénzét", magyarra lefordítva: akármilyen utolsó, alja piás, abuzív,kezeletlen személyiség zavaros, stb., tűrtek... Most meg meg vannak bolondulva, hogy a mai 40 alatti korosztály lassacskán, de ébredezik, határokat húz és nem lehet hülyének nézni őket...

Fú, ezek a kisöreg sajnáltatós cikkek karácsonykor is de fel tudnak húzni... Meg bármikor, de akkor meg pláne... Azért 10-ből 6-7 kisöreg masszívan tett azért, hogy a gyerekei vagy külföldre meneküljenek és/vagy (egyszerűen) ne látogassák őket, amikor még erejük teljében voltak. Azért elég ritka, hogy valakit ok nélkül kerüljenek a gyerekei...