A tinik mindent tudni akarnak. A szülőnek kötelessége a gyereknek elmondania olyan dolgokat magáról, ami lerombolja az ideális szülő képét?

Ettől nem fog gyengének tűnni a szülő, sőt erősebbnek, olyannak, aki képes felvállalni a sebezhetőségét is.

Nem, a szülő épp ugyanúgy, mint a gyerek csak és kizárólag abba kell hogy beavassa a gyereket, amibe akarja.

Jobb mindent elmondani őszintén. Engem zavart, hogy nem tudtam dolgokat, mert ködösítettek.

Eleve nem kéne ideális-hamis képet mutatni. Ez a nem létező kép csak a szülőnek volt jó eredetileg is, a gyereknek nem. A szülő elvette az esélyt a gyerektől hogy ismerje őt...

Hidd el, később nagyon is jól fog jönni a gyereknek, hogy tudja miből induljon ki mikor a transzgenerációs hatásokat fogja vizsgálni.

Szerintem tévesek a konkzióid! Mi van akkor, ha a felnőtt elsírja magát a gyerek előtt?? Az baj? Nem. Az egy dolog, hogy a felnőtt azt hiszi, már sose lesz erős bla bla a gyerek szemében, de ez csak az ő hideleme, nem a valóság. El lehet mesélni úgy is egy történetet, hogy közben nem mártírkodsz, és nem terheled a gyerekre, hogy vigasztaljon, szimplán elmondod, hogy mi történt veled, és ha a gyerek vigasztalna, ki lehet mutatni, ki lehet mondani, hogy de ez nem az ő problémája. És pont attól lehet valaki erősebb a gyerek szemében, ha őszinte, ha nem töri össze, ha ki kell mondania dolgokat.... szembe tud nézni vele, tovább tud élni vele. Szerinted ez nem minta mutatás? A hazugsággal csak a hazugságok, struccpolitikát tanulja meg a gyerek.

Divatos hülyeség egy hamis, hazug világképet táplálni a gyerekbe.

A "tökéletes" szülő kép csak arra jó hogy a gyerek ne egy embert lásson, és semminek érezze magát amikor hibázik, mert bezzeg a szülő tökély... Hamis mintát ad az ilyen szülő, a gyerek meg irreális elvárásokat támaszt önmaga felé-