A tinik mindent tudni akarnak. A szülőnek kötelessége a gyereknek elmondania olyan dolgokat magáról, ami lerombolja az ideális szülő képét?

Természetesen nem kötelessége elmondani a szülőnek, annyit mondd amennyit akar.

Bár az én anyám elmesélte nekem mik történtek vele a múltban (pl. hogy szexuálisan zaklatták kiskorában, az apja megverte, a régi férje úgy megverte hogy eltört az orra, vagy mikor fiatal lányként csöves volt és nem volt mit ennie, miközben a szülei szartak a fejére stb.).

A felnőtté válás természetes velejárója az idealizált szülőkép leépítése. Gyerekként a szülő a "minden", aki erős, aki tévedhetetlen. "Az én apukám sokkal erősebb mint a tiéd!" - ugye ismerős mondat.

Ez, akkor, kisgyerekként oké. A kisgyerek önmagában védtelen, egy felnőtthöz képest szinte tehetetlen. A belső biztonságérzet kialakítása és fenntartása érdekében kifejezetten adaptív a gyermekben a szülőről kialakított idealizált kép.

A tini korszak viszont a szülőkről való leválás időszaka. Ez a normális. Ennek velejárója, hogy megkérdőjelezik a szülői értékeket, az ő képességeiket, a hozzáértésüket, vagyis feszegetik a határokat. Ez elengedhetetlen feltétele a saját identitás kialakulásának.

Ja, hogy a szülőnek ez rosszul esik, hogy már nem ő a mindenható? Ez a szülő problémája, neki kell ezt magában rendeznie, nem pedig rávetíteni a gyerekre mindenféle túlkontrollálással.

Ja, hogy a szülő nem tudja elfogadni, hogy függetlenedik a gyerek? Ez is a szülő problémája, neki kell magában rendeznie, nem pedig olyannak lenni, mint egy rugó, hogy minél inkább távolodni akar a gyerek, annál jobban húzza vissza.

Ja, hogy a szülő óvni akarja minden szirsz@rtól a "kisgyereket"? Ez is a szülő problémája, nem kell hímestojásként kezelni egy kamaszt. Eszméletlenül káros, amikor a gyerek minden problémáját a szülő akarja megoldani.

Persze, ne lófrájon ész nélkül mindenhova, legyenek határok, legyenek szabályok, de van ennek egy egészséges szintje.

Épüljön csak le az az idealizált szülőkép, és tanulja meg a gyerek, hogy a szülő sem tökéletes. Ez segít abban, hogy önállósodjon, és ráébredjen, hogy, nemcsak, hogy ő maga is meg tud oldani dolgokat a szülő nélkül, hanem ez kifejezetten szükséges és egészséges is - így éli meg a saját hatékonyságát.

Ettől még nem fogja utálni a szülőt. Az a jó, ha integrálni tudja ezt az új, nem tökéletes képet az egyébként normális szeretet érzésével.