Miért csinálja ezt anyukám? Nagyon zavaró?

Érdekes, én még soha nem találkoztam turkálóban se ragasztós, sefestékes cuccoakkl. A férjemnek ott veszem a géprongyot, zsákban, de abban sem volt soha ilyen...

Azt meg be ne meséld nekem, hogy 98 óta őrizgeti a babatusfürdőt, hátha lesz egyszer csak gyereked. MErt hogy nem most vette, az biztos.

Anyósom ugyanilyen, de én nem idegesítem magam rajta. Ha csokit ad, megnézzük, mikor járt le, röhögünk rajta, aztán ha még nem romlott, megesszük. Ha ruhát hoz, átnézzük, és csak azt vesszük el, amit hordani is fogunk.

Na jó, egyszer volt gáz, mikor karácsonyra vett a kicsinek a bolhapiacon egy ócska kis helikoptert. A gyerek boldogan berregett vele, azzal nem lett volna baj. Csak mikor a drága mama a Jézuskában még stabilan hívő gyermek előtt büszkén kijelentette, hogy na, ugye milyen jó kis játékot hoztam, 50 forint volt a piacon... Na akkor igencsak vasvilla szemekkel néztem rá...

A turkáló meg önmagában nem gáz, sok holmink van onnan, épp egy hete lőttünk a kamaszommal egy vágyott, divatos műbőr dzsekit, harmadáron, mint a butikokban.

"Okés és mi van a lejárt ételekkel?"

Kidobod. De elarulom, a lejárati dátum nem jelenti azt, hogy romlott is az adott dolog. Régen volt már, hogy tanultam, milyen élelmiszernél hogyan vannak a valódi lejárati dátumok, de siman józan paraszti esszel gondolkodva az ember kibontja az adott dolgot, megnezi, megszagolja, esetleg megkostolja és onnantól két lehetséges változat van: vagy jó az adott dolog és fél lehet használni, vagy nem jó es akkor kuka.