A szüleim nem akarják elfogadni a barátomat a származása miatt. Lehet ezen valahogy javítani?

‭Az biztos, hogy a tanult romák borzasztóan tudnak szenvedni a tanulatlanok miatt rájuk boruló előítéletektől, de mindenki, akiben van egy csöpp empátia, ezt be tudja látni. Hajmeresztő, sőt ijesztő, hogy még vannak olyan emberek, akik Hitlerhez hasonlóan a kollektív bűnösségben hisznek és egyenlőségjelet tesznek emberek közé, kb. látatlanban. Közülük kerülnek ki a legkönnyebben manipulálható népek sajnos, akikben akkora a saját életük feletti frusztráltság, hogy bármi kis indulatkeltéssel megvezethetők és tetszés szerint uszíthatók bármilyen képzelt ellenség irányába. Ez nyilván az ő szegénységi bizonyítványuk, amivel viszont önmagukat járatják le vagy amivel könnyen lejárathatók - teszem hozzá. Mert ha ma valaki nem rejti véka alá, hogy ilyen együgyűen gondolkodik, simán lejárathatják vele. ‬

‭Viszont ha jól olvasom, ez egy 4 hónapos kapcsolat, ugye? Itt még azért nyerhetsz egérutat a barátod felé, ha arra hivatkozva nem viszed, hogy a családtagok, közelállók hivatalosak és ti még azért annyira nem bútoroztatok össze, hogy komoly jelentkezőnek tűnjön a párod. Akár több tízezer forintba is kerülhet egy vendég, azért megnézi az ember, kire költi. Sokszor az undok rokonok sajnos elsőbbséget élveznek, mert mindig van, akit “meg kell hívni”, hogy “megmaradjon a jó viszony” és ilyenkor a barátok vannak a lista végén. Túl azon, hogy milyen jó is az a viszony, ahol valaki megsértődik, mert kihagyják egy lagziból…‬

‭De ha beállnál a harcba, akkor számodra az is egy lehetőség, hogy te nem mész el, akár arra hivatkozva, hogy szégyelled a primitív gondolkodású szüleidet. Mondjuk tényleg ciki is. Ha kicsit jobban beleállsz, még le is égetheted őket azzal, hogy az esküvő előtt “véletlenül” összefutsz pár meghívottal és elmondod nekik sajnálkozva, hogy nem mehetsz, mert szégyelled a szüleid gondolkodását…‬

En pedig nem mennek el arra az eskuvore a helyedben. Nagyon minimslizslnsn veluk a kapcsolatot. A baratod a te eleted,az eskuvo meg a novered elete. Ha a csalad a bomdogsagom utjaba akarna allni,akkor biztos ignoralom oket. Kar,h te nem erted meg el ,h onallo eletet elhess es ne fuggj a csaladodtol lelkileg se meg mashogyan se.

Kivel fogod leelni az eleted ? A novereddel vagy anyaddal vagy a baratoddal? Az elet rendje ,h part talalsz a SAJAT izlesednek megfeleloen es a verszerinti csaladodrol leszakadsz,ha nem tartjak tiszteletben a dontesi szabadsagod . Teged gyerekkent kezelnenek mindaddig,amig nem mutatod meg,h nem tudnak teged zsarolni iranyitani. Te mikor zsaroltad oket ilyennel,h ne azt az adott part valasszak? Beleszoltal,kivel hazasodik a novered? El akartad oket valasztani?

Jol teszed,h nem mesz el ah eskuvore.

En semmilyen csaladi osszekovetelre nem mentem el,amikor az aktualis parom nem hivtak meg vagy tiszteletlenul bantak volna vele.

Szia!

Mivel látom, hogy kicsit talán kétségbe vagy esve, így válaszolok én egy szintén CIGÁNY NŐ.

Nos, nem tervezem leírni az egész életemet, mert úgy sem érdekel senkit plusz nem is biztos, hogy ide tartozik.

A lényeg: Egy kis faluban élek. Mikor még oviba jártam rendszeresen nyertem a vers és mesemondó versenyeket. Mindig szerettem bővíteni a szókincsemet és minél választékosabban beszélni, kifejezni a gondolataimat. Az óvónők már akkor felfigyeltek rám, hogy milyen értelmes, okos vagyok és akkor még nem értettem miért. Valószínűleg azért, mert látták, hogy cigány vagyok. Később alig vártam, hogy iskolába menjek és megtanuljak írni, olvasni. Miután megtanultuk a betűket a szüleimnek folyton könyveket kellett venni nekem, mert imádtam olvasni. Az iskolában mindig a kitűnő tanulók közé soroltak. Minden tanév végén kaptam jutalomkönyveket, amiket egyes emberek irigykedve néztek, hogy egy cigány lány ilyesmit kap. Az általános iskola után a közeli város egyik legjobb gimnáziumába jártam. Rajtam kívül nem sok cigány gyerek járt oda. Talán 1-2. Van érettségim. Magyarul anyanyelvi szinten beszélek. Cigányul szinte nem is tudok. Otthon sem használjuk. Magyarul beszélünk a családban is. Viszont jól beszélek angolul és németül. A spanyollal jelenleg ismerkedem, mert tetszik a nyelv. Van jogosítványom és autóm amit kőkemény munkával szereztem. Az iskola után rögtön elmentem dolgozni és nagyon sokat dolgoztam, hogy megszerezzem a jogsit és a kocsit. Nem lakom putriban és kosz sincs a házunkban, sőt ha jönnek hozzánk vendégek mindig csodálkoznak, hogy milyen gyönyörű házunk van és milyen tisztaság van. Ez mind annak köszönhető, hogy édesanyám rendmániás. Folyamatosan takarít, hogy tiszta legyen a ház. A nagy és szép házunk is tisztességes munkából lett. Mikor kisgyerek voltam a szüleim rengeteget dolgoztak és jöttek-mentek, hogy jó körülményeket teremtsenek és mindent megadjanak. Szeretem a cigányzenét, de nemcsak azt. Igazából bármit meghallgatok legyen az cigányzene vagy bármilyen. Én ugyan nem lettem orvos, de nálam is tervben van az egyetem.

Nemrég én is megismerkedtem egy nem cigány férfival. Ő teljesen elfogad és azt is, hogy a gyerekeink majd félvérek lesznek. Már volt eljegyzés is és jelenleg az esküvőt tervezzük meg szeretnénk közös házat is. A baráti körömben vannak cigányok és nem cigányok is. Még sosem bántottam senkit és nem is tudnék ilyesmit tenni. Törvényt sem szegtem soha. Sosem voltam az a típus, aki minden héten más férfival kavar. A jelenlegi párom az első férfi az életemben. Szeretem és látom, hogy ő is szeret és vele tudom építeni a jövőnket így nincs is szükségem másra. Nem hajt a vérem és sosem voltam ilyen típusú nő. Szeretek utazni és világot látni. Több helyen is jártam már pl Görögországban, Olaszországban, Németországban, Törökországban és Ausztriában. Érdekelnek más kultúrák és még sok hely van a bakancslistámon. 27 éves vagyok és nem lóg már 8 gyerek a nyakamon. Sőt még csak az elsőt tervezzük. Egészen eddig inkább tanultam és dolgoztam, hogy majd a gyerekeimet normális körülmények közt tudjam felnevelni.

Én szerencsés vagyok, mert sosem kaptam meg ezeket a jelzőket hogy “te mocskos cigány” és hasonlók pedig 90%-ban nem roma emberekkel barátkozom. Épp ellenkezőleg mindenki elfogad úgy ahogy vagyok. Talán pont azért, mert a környezetemben én vagyok a példa arra, hogy egy roma is lehet értelmes, szorgalmas, fejlődni vágyó stb. Rajtam keresztül látják azt, hogy nem minden romának csak annyiból áll a szókincse, hogy “a rák egye ki a gyomrodat” és hasonlók. Nem minden roma elégszik meg a közmunkával és egy kis koszos putrival amiben lakhat. Nem minden roma agresszív és nem mindegyik fog halálra késelni. Láttam olyan embereket is agresszívan viselkedni, bántani másokat akik nem voltak romák. Sok minden függ a baráti társaságtól, a családi háttértől, az életkörülményektől, a tapasztalatoktól stb.

Sajnos az van, hogy nekünk normális romáknak mindig bizonyítani kell az előítéletek miatt. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy talán ha a barátod is megtudja mutatni a szüleidnek, hogy szorgalmas, értelmes gyerek és nem tipikus roma stb akkor talán idővel eltudják fogadni. De végső soron neked kell, hogy megfeleljen hiszen ha komolyra fordulnak köztetek a dolgok akkor te fogsz majd vele együtt élni és nem ők. Szóval mérlegelj, hogy milyen ez a fiú. Eltudod képzelni vele az életed 5-10 év múlva is? Szeret téged? Tisztel? Megbecsül? Mert ha ezekre igen a válasz akkor szerintem nem kellene foglalkoznod a szüleid véleményével. Ők valószínűleg csak féltenek és tele vannak előítéletekkel. Próbáld reálisan nézni a srácot a rózsaszín köd mögül, mert az a bizonyos rózsaszín köd sokszor elvakítja az embert. Mérlegelj, hogy megéri-e miatta összeveszni a szüleiddel vagy tényleg szeretitek egymást és inkább mellette állsz ki.

38, ennyi erővel egy felnőtt ember se vigye a párját akik még nincsenek sok ideje együtt mert bármikor szét mehetnek. Sőt elárulom hogy 10+ éve együtt élők is bármikor szét mehetnek. Sőt elárulom a házastársak is bármikor elválhatnak. Erre alapozni gáz.

Kérdező, nem tudsz mit csinálni. Majd az idő megoldja. 16 éves koromban lett barátom, nagyon ellene voltak. 6 éve vagyunk együtt. A végén már a drága nagymamám elfogadta. Talán 3 -4 év után kb.

Aki azt tanácsolja, hogy a poszter ne menjen az esküvőre, az belegondolt, hogy így pont úgy viselkedne a nővérével, mint ahogy a szülei viselkednek a barátjával?

Ez nem a szülők esküvője lesz, hanem a nővéré, aki meg elfogadja a srácot. Ha az én húgom nem jönne az esküvőmre, mert a szüleink f@szok, az nekem azért fájna.