Szívesen fogadnád a gyerekedet haza átmenetileg,ha nem lenne hova mennie egy válás után?Ha igen,mennyi időre?

Szerintem egy gyerek,ha úgy viselkedik,ha felnőtt is,az mindig szülő hibája,ha tetszik ha nem.Ki nevelte? Kitől tanulta azt a viselkedést?

Akkor oldja is meg szépen az életét, ha minden az én hibám, akkor ne akarjon egy ilyen borzalmas helyre jönni.

Az én gyerekem, az én vérem, mindent megtennék érte. Ha szorult helyzetbe kerül, ugyan ki másra számíthatna?

Azon csodálkozom, hogy ez egyáltalán téma.

"...mindenkinek olyan a kapcsolata a gyerekével, amilyet kiépített vele."

A mesében. A valóságban meg olyan, amit a szülő és a gyerek személyisége engedett kialakitani.

Ha lenne egy felesleges szobám akkor befogadnám bizonyos feltételekkel. Gondolok itt a házimunkában való részvételre és a költségekbe való beszállásra.

Ha a lakásokban nem lenne üres szoba akkor nem fogadnám be, de megpróbálnék neki máshogy segíteni.

Ha azért váltak volna el mert verte az asszonyt/ alkoholista vagy dorogos volt/ embert ölt akkor nem állnék vele szóba.

Nem.

A gyerekek mindig itt verik magukat, hogy megszakítják a kapcsolatot a szülőkkel, mert heti 2szer átmerészelt menni hozzájuk és mindenki bólogat nekik.

Hát nekem is szükségem van a privát szférára, így nem jöhet.

"Szerintem egy gyerek,ha úgy viselkedik,ha felnőtt is,az mindig szülő hibája,ha tetszik ha nem.Ki nevelte? Kitől tanulta azt a viselkedést?"

Egyrészt saját személyisége van. Nem mindenki olyan, mint a szülei.

Másrészt ezt a logikát követve, ha felnőttként sem a gyerek a hibás, akkor a szüleit is nevelte valaki, akiket szintén nevelt valaki, és visszavezethetjük a barlangig, hogy kinek a felelőssége.