Ha elváltunk, még lehetek jó apa? Vagy ez teljesen rossz példaképpé tesz.

Kérdező, nekem válás után lett igazán jó apám. Mondjuk anyám is :)

Annyi energiát elvett tőlük az állandó vita, hogy mi mindig háttérben voltunk, ráadásul utáltuk hallgatni. Válás után lehiggadtak, megnyugodtak.

Elvált anya vagyok, sajnos apjuk nem tartja a gyerekekkel a kapcsolatot.

Amit tudok javasolni:

LEGYÉL JELEN.

Kérj az iskolától kréta felhasználót, ismerd meg őket, beszélj hozzájuk.

Járj szülőire, fogadóórára.

Már elég idősek, hogy egyedül tartsák veled a kapcsolatot, neten keresztül bármikor tudtok beszélni, nem csak kéthetente két napot.

Menj el terápiára. Most jöttél ki egy évtizedes kapcsolatból, nyilván sérültél. Jót tesz.

A tinik popsifejek. Ez az a kor, amikor a haverok fontosabban mint a szülők. A bunkó, vagy frusztrált az egy szempontból pozitívum: mer veled ilyen lenni, mert tudja, hogy nem hagyod el. Ne vedd magadra.

Természetesen lehetsz jó apa, de ne akard öket átnevelni, amoíkor veled vannak.

Lehet/legyen néhány (maximum 4-5) számodra fontos szabály, amit elvársz tölük (de ezek ne legyenek azért teljesen ellentétesek a mostani szokásokkal), a többiben legyél engedékeny. Meg ne gyerekként kezeld öket, hanem (madjnem) felnöttként, vedd öket komolyan.

Kéthetente két nap...? Miért csak ennyit ítéltek meg? Miért nem kértél váltott elhelyezést - pláne hogy kamaszok már - vagy legalább hétközbeni láthatásokat is?

Így van, a hogy írják fent: legyél jelen! Telefonon hívd őket, nézd a krétájukat, íratkozz fel a fociedzésük fészbúk csoportjába.