Az én lelki megtörésem miért nem elég ahhoz, hogy abbahagyja a drogozást?

10#-re válaszolnék, én a #4 vagyok. Valóban nem minden drog okoz fiziológiai-hormonális függőséget, de én ezt egy szóval sem mondtam. Én azt mondtam, hogy "ha valaki drogfüggő akkor az már egy komoly fiziológia és hormonális függőséget is magában foglal". És itt nem arról van szó hogy valaki úgy általában drogozik, hanem hogy ha drogfüggő, tehát már ki alakult nála a függőség ami azt jelenti, hogy olyan szert használ ami függőséget okoz.

Viszont itt megint elbeszélés van, mivel nem azt mondtam, hogy nem dönthet egyáltalán, hanem hogy egyik pillanatról a másirka nem dönthet illetve hogy kevés beleszólása van. Hiszen ha valaki erősen függő és hirtelen megvonja magától az anyagot, a teste bele is halhat az elvonási tünetekbe. Illetve ha valaki drogfüggő, akkor annak nehéz találni egy olyan indokot, ami több örömet ad neki mint maga az anyag. Nem az a leggyakoribb, hogy a legtöbb drogfüggő magától leáll, hanem vagy benne maradnak vagy segítséggel mennek ki belőle. Persze nyilván, ha valakinek van egy alapos indoka rá, amiért érdemes küzdenie a szer ellen akkor le tud szokni.

Valószínűleg a te esetedben azért sikerült az egyik pillantról a másikra leszoknod az ópiátról, mert nem volt annyira erős a fizikai függőség és a tested még kitudta bírni az elvonása tüneteket.

Valóban a kérdezőtől eddig nem tudtunk meg sokat a szer mibenlétéről én csak azt mondom, ha az embernek a drog a legnagyobb örömforrás az életében - márpedig máskülönben minek használná - akkor nehéz lemondani róla, főleg nem azért mert ez mások érzését sérti, mivel az neki örömet okoz és az ember örömelvű lény.

" hanem hogy ha drogfüggő, tehát már ki alakult nála a függőség ami azt jelenti, hogy olyan szert használ ami függőséget okoz."

Nem tudjuk, milyen szert használ, tárgytalan.

"hanem hogy egyik pillanatról a másirka nem dönthet illetve hogy kevés beleszólása van."

De igen, dönthet, és van elég sok beleszólása.

"Hiszen ha valaki erősen függő és hirtelen megvonja magától az anyagot, a teste bele is halhat az elvonási tünetekbe."

Leginkább az alkohol elvonásába lehet közvetlenül belehalni.

Ópiátba is bele lehet, de ritka, és általában közvetett.

Az ópiátfüggők többsége bármikor dönthet úgy, hogy megpróbálja egyik napról a másikra letenni, és elviseli a testi és mentális következményeket.

Az más kérdés, hogy sikerül-e. De a lehetőség mindenkinek adott, önuralom kérdése.

"Illetve ha valaki drogfüggő, akkor annak nehéz találni egy olyan indokot, ami több örömet ad neki mint maga az anyag. "

Falszifikálhatatlan klisé.

"Nem az a leggyakoribb, hogy a legtöbb drogfüggő magától leáll, hanem vagy benne maradnak vagy segítséggel mennek ki belőle."

Ez így van, mivel a legtöbb embernek semmilyen témában nincs önuralma, miért pont a drog lenne a kivétel.

De ettől még rajtuk áll.

"Valószínűleg a te esetedben azért sikerült az egyik pillantról a másikra leszoknod az ópiátról, mert nem volt annyira erős a fizikai függőség és a tested még kitudta bírni az elvonása tüneteket."

De igen, volt.

5 napon át pokol volt az egész, epét hánytam és fostam, de annyiszor, hogy már számolni se tudtam, lázam volt, reszkettem, fájt mindenem, ömlött a taknyom, és addig bőgtem, ameddig bele nem fáradtam. Szerintem ez elég rendes fizikai függőség.

De való igaz, hogy van az enyémnél durvább eset is.

A többség viszont nem hal bele, a legtöbb esetben az ópiát elvonás nem életveszélyes, hanem iszonyú kellemetlen.

"én csak azt mondom, ha az embernek a drog a legnagyobb örömforrás az életében "

Senki nem mondta, hogy az a LEGNAGYOBB örömforrás az életében.

Ez csak egy fantázia.

"márpedig máskülönben minek használná "

Jaja, ha használja, abból egyenesen következik, hogy az a legnagyobb, sőt, az egyetlen örömforrása. Ja, nem.

És még mindig nem tudjuk, milyen szerről van szó, és valóban függő-e.

34

Jo fejnek tunsz, beszelgetnék inkabb veled, mint a kerdezovel :)

Szerintem most hallok eloszor ilyet, hogy valaki igy magatol leallt a heroinnal. En is azt hittem, hogy ez olyan vagy meg kemenyebb mint az alkoholnal - abbol a szempontbol, hogy bele lehet halni. Joo, amit leirsz, hogy milyen volt, az is kemeny. Riszpekt.

31

"a drog a legnagyobb örömforrás az életében - márpedig máskülönben minek használná"

En hasznalok bizonyos szereket alkalomszeruen. Nem az egyetlen legfobb oromforrasom az eletben

Sot nem is csak bulibol hasznalom, hanem spiritualis/onmegismeres celjabol is. Ilyen is van

Nezz ki a buborekodbol te is, a vilag szines.

"Illetve ha valaki drogfüggő, akkor annak nehéz találni egy olyan indokot, ami több örömet ad neki mint maga az anyag. "

--> "Falszifikálhatatlan klisé."

Miért lenne falszifikálhatatlan? Ha van jó pár drogfüggő emberünk, akiknek maga az anyag a jelentős örömforrása az életben akkor meglehet nézni, hogy van-e olyan alaposabb indok ami esetén le szoknának a szerről. (Mondjuk a szerelmük,egészségük kedvéért...) Ebbe semmi falszifikálhatatlan nincs, hiszen ha valaki leszokik róla akkor nyílvánvalóan van egy jobb indoka mint a szerhasználat, tehát cáfolható vagy bizonyítható. A klisé szó pedig csak morális értékítélet, attól mert valami klisé még lehet igaz, attól mert valami igaz még lehet klisé.

"én csak azt mondom, ha az embernek a drog a legnagyobb örömforrás az életében "

-- > "Senki nem mondta, hogy az a LEGNAGYOBB örömforrás az életében. Ez csak egy fantázia."

HA az EMBERNEK... Én feltételesen mondtam és általánosságban, - az embernek - de te képletesen értve kitörölted a HA szót és egy specifikus emberre reagálsz, tehát nem arra amit írtam.

"Az ópiátfüggők többsége bármikor dönthet úgy, hogy megpróbálja egyik napról a másikra letenni, és elviseli a testi és mentális következményeket. Az más kérdés, hogy sikerül-e. De a lehetőség mindenkinek adott, önuralom kérdése." Persze dönthet róla és a lehetőség adott stb, de van-e a rá oka? Valóban fog-e amellett dönteni? Mi van ha az élete, múltja tele van / volt szörnyűségekkel, traumákkal? Mi van ha nincs megfelelő indoka lemondani róla? Hiszen ha már függő és a lemondással nem jár neki semmi "jó érzés", akkor miért is mondana le... Akaraterő kérdése valóban, de az akaratereje meg más rajta kívül álló okoktól, feltételektől függ.

"márpedig máskülönben minek használná "

-->

"Jaja, ha használja, abból egyenesen következik, hogy az a legnagyobb, sőt, az egyetlen örömforrása. Ja, nem."

Itt kiragadtad ezt a kis beszúrást a kontextusából és azt kritizálod, az egész feltételes módban volt. Pedig belátható, hogy az ember a droghoz azért nyúl, mert igen nagy örömöt szerez belőle.

35

Köszönöm szépen. :)

Egyébként én is használok alkalomszerűen pszichedelikus szereket (párhavonta egyszer). Sokat kipróbáltam ezek közül: LSD, meszkalin, gomba, DMT, 2C-B, salvia, LSA

De csak az LSD-hez és a gombához térek vissza egy ideje.

Fel vagyok készülve arra, hogy beszólásokat kapok, hogy egyik függőségből mentem a másikba, még mindig drogos vagyok hujujujuj, már most szólok, hogy nem fogom magamra venni.

A pszichedelikus szerek rengeteget segítettek a traumáim feldolgozásában és az önismeretben, mélyebb megértésben is.

Hatékonyabb nekem 1-1 trip mint mondjuk fél év pszichoterápia (arra is jártam).

Durva traumákkal küzdök, ahogy írtam.

PTSD-m lett és pánikbeteg voltam, és rengeteg hipochondria típusú szorongásom és mindenféle pszichoszomatikus testi tünetem volt, amik tönkrevágták a mindennapjaimat.

Volt öngyilkossági kísérletem is, és bántottam is magam (vagdosás).

Az ópiátok (heroint és oxikodont használtam amúgy) pont azzal fogtak meg, hogy átélhettem, milyen az, amikor úgy érzem, nincs semmi baj, teljesen gondtalan vagyok.

Gyorsan vége lett ennek, mivel egy idő után már nem éreztem ezt, maximum pár percig, hanem azért használtam továbbra is, hogy ne legyek rosszul, mivel már köldökzsinóron lógtam a cuccon.

A pszicdedelikus szereknek közük nincs ehhez, mivel azok soha nem azt nyújtották, hogy gondtalan legyek és elmeneküljek a bajaim elől, hanem épp az ellentétét: fürödtem a saját elmémben.

Volt pár alkalom, hogy minden szorongásom fojtogatott, belementem spirálokba, végtelen gondolatláncokba, pánikrohamom is volt, és úgy éltem meg, hogy megbolondulok, és olyan is volt, hogy teljesen lebomlott az egóm.

Olyan viszont soha nem volt, hogy az egész élmény így teljen, mindig kijöttem ezekből a bad trip-ekből és utána élveztem az élményt, és soha nem bántam, hogy ezek a kellemetlenségek megtörténtek, mert olyan rájövéseim lettek, hogy könnyeztem a katarzistól, olyan frusztrációim oldódtak fel, amelyeket remélni sem mertem volna.

Megértettem a szorongásaim természetét, az egóm játékát, a kétségbeesett kapaszkodásomat a kontrollba, rájöttem, hogy a testi tüneteim milyen mentális folyamatoknak a manifesztációi.

Sokkal jobban felfogtam az életet és a halált, elveszítette a lényegét az, hogy ember vagyok, sokkal inkább éreztem magam simán csak élőlénynek, szellemi lénynek, aki csak egy porszem a világon.

Ezáltal sokat csökkent a halálfélelmem, felszabadultabban élek, és a gyászt is sikerült feldolgoznom elviselhetőre (elveszítettem mindkét szülőmet fiatalon).

Nőtt a testem iránti tiszteletem, egyáltalán nincs öngyilkossági vágyam, és nem szeretnék kárt tenni magamban, bűnnek érzem, mivel átéltem, mennyire csodálatos a testem, mi mindenre képes, mennyire szoimbiózisban van az elmémmel, milyen teljesítményei vannak, mikből gyógyult már meg.

Rájöttem, hogy nincs jogom ebben szándékosan kárt tenni.

Ezek a legfontosabbak, és még sorolhatnám reggelig, hogy miket tanultam az élményeim alatt.

Ez nem intézhető el azzal, hogy menekülés, gyenge ember drogmámora, mivel ezek a gondolatok a saját elméjéből jönnek ki az embernek, mert ezek a szerotininerg pszichdedelikumok az egót, a szűrőt, a mindennapi védelmi vonalat bontják le, és gyakorlatilag kiömlik a tudatalatti, és abból mazsolázol végig, rajtad múlik az egész.

Amióta megtanultam menedzselni a szűrő nélküli elmém és úgy is élvezni, örömöt érezni, megnyugtatni magam, kijönni a szorongásos láncolatokból, azóta a józan elmémmel ez már gyerekjáték.

Az csak mellékes, hogy az esztétikumot is mennyivel jobban megértem (vizuális szépség, zene, stb.).

Nem, nem a drog a legnagyobb örömforrás az életemben.

A legnagyobb örömforrás a társam, a barátaim (akikkel annyira közel vagyunk egymáshoz, mintha család lennénk kb.), a sport, a természet szeretete, a túrák, hegymászás, az utazás, az ételek, a zene, sőt, még néha a munkám is.

Bocs az offért, csak szerintem így, hogy leírtam, talán jobban érthető, hogy miért lényeges, hogy milyen szerről is van szó.

Először is fogadd el. Ezzel leszel a legnagyobb segítségére, ha ezt elfogadod, és nem ellenzed, nem hangzik jól, de ez van. Aztán miután elfogadtad, és tudtára adtad, hogy mellette állsz jóban és rosszban, utána talán meghívhatod egy őszinte beszélgetésre, és kifejtheted az aggodalmaidat.

Első sorban a probléma ott kezdődik, amikor az ember ész nélkül használja a drogokat és abból is a rosszat. Abba most nem mennék bele, hogy melyek a "jó" és "rossz" drogok, de próbáld meg elhinni, hogy lehet ésszel is csinálni, és a legtöbb segítséget úgy tudod nyújtani, hogy nem stresszeled túl. Ez az ő élete, nem szólhatsz bele, természetesen ez nagyon nehéz, és arra kell törekedni, hogy jó legyen a gyerekednek, de azt elsősorban támogatással fogod elérni. Nyílván a támogatás nem azt jelenti, hogy vedd neki te a cuccot, hanem az, hogy tudja a lányod, hogy bármi történik, rád mindig számíthat. Jó esetben majd kinövi, másik esetben óvatos, tudatos szerhasználó lesz, ami mellett lehet kiegyensújozott életet élni, rossz esetben, ha úgy érzi nem számíthat senkire, akkor teljesen átléphet a rossz útra, és csinálhatja ész nélkül.

Én a helyedben mellette állnék, és nem szólnék bele, majd miután megbízik benned, kifejtheted az aggodalmaidat. Nyílván nem látok bele, hogy milyen nevelést kapott, és hogy hogy állsz a lányodhoz, de hallgass rá, ezzel segíthetsz neki a legtöbbet.

A lényeg az lenne, hogy egy őszinte beszélgetésre rávedd, de ahhoz bizalom kell.

Sok szerencsét.