Az idősödő szüleimmel mit csináljak?

Megváltoztatni nem tudod őket. Mibt ahogy téged srm fog tudni megváltoztatni senki sem most, sem később.

Az miért nem opció, hogy ott laknak a közeledben, nem 600 km-re tőled, de békén hagyod őket? Nem rángatod túrázni, kirándulni őket, hanem hagyod hogy éljék a megszokott életüket öregségükre. Ha a tv előtt nyugalomban, akkor úgy.

El kell fogadnod azt, hogy ők hogyan akarják élni a saját életüket. Neked nem feladatod szórakoztatni, megnevelni, jobbá tenni őket. Felnőtt emberek, akik képesek döntéseket hozni a kockázatokat mérlegelve, nem kisgyerekek, akiket terelgetni kell.

Én amúgy azt látom, hogy te próbálod biztosítani nekik azt a gyerekkort, amit ők nem adtak meg neked. Ha ezt felismered és dolgozol rajta, hogy abbahagyd, boldogabb ember leszel.

1. Ha ök MO-on érzik magukat otthon/jól, az valamennyire érthetö, nekik joguk van ott élni, neked nem kell magadhoz venni öket.

2. Neked szintén jogod van ott élni, ahol élsz, semmiféle kötelezettséged sincs miattuk visszaköltözni MO-ra

3. Ha a szüleid egészsége megromlott, akkor küldesz valamennyi pénzt és fogadsz egy ápolót, esetleg - ha belemennek - keresel egy jó idösek otthonát, ahol ellátják öket.

Ezen felül semmiféle kötelességed vagy felelöséged nincs, ök felnött emberek, nem neked kell megoldani a problémájukat, föleg, ha ök nem partnerek ebben.

Ők ilyenek. Nem szetetik, és nem is fogják megszeretni a salátát, egészséges kajákat. Nem akarnak változtatni.

Nem tudod rájuk erőltetni az akaratodat. Teljesen mindegy hogy igazad van-e vagy sem, jót akarsz-e vagy nem.

Nem akarnak változtatni.

El kellene ezt fogadnod, és hagynod őket. Éljék úgy az életüket, ahogy NEKIK jó. Ha ez a zsír szürcsölést és tévézést jelenti, akkor hajrá.

Jó lélekminőség jön át az írásod által! :) gondoskodó, szerető!

Én a helyükbe elfogadnám amit teszel értem, mert a szeretettedet adod!

A szüleidnek minden jó úgy ahogy van, ebbe nőttek fel ehhez vannak szokva, beletörődtek a sorsukba, ez úgy ahogy... rendben is van.

Viszont hogy ha eljön az a bizonyos idő, mellettük kell lenni valamilyen mértékbe, hogy ne emészd a lelkedet, mert az meg halálodig fog elkísérni, az se jó.

Mit értek ezen? pl, azt hogy vki ápolja őket, ami valószínű egy idősek otthona fog lenni, így te tudod élni az életedet, és végül is le le tudod zárni az életed ezen szakaszát.

Ők nem kérték, hogy mentsd meg őket. Nincs szükségük életvezetési tanácsokra és arra sem, hogy megváltoztasd az érdeklődési körüket azért, mert te rossznak tartod, amit épp csinálnak. Teljesen mindegy, hogy igazad van-e.

Ha újra kórházba kerül vagy szövődmények lépnek fel, akkor reagálni fognak, de neked az aggódás miatt nem kell hőst jétszanod, főleg ha nem kérnek belőle.

Ha nem jó nekik külföldön, költözzenek vissza és éljenek tovább úgy, mint előtte. Te pedig fogadd el, hogy nem gyerekek, akiket meg kell nevelni.

Ha jól értettem, kivitted őket magadhoz külföldre.

Nos, megvan még a régi házuk? Van saját jövedelmük (nyugdíjra gondolok elsősorban)? Megélnének abból a maguk - nem a te - elvárásai szerint?

És legfőképpen:

Minden lehetséges, számba jövő tényezőt reálisan mérlegelve: van rá mód, hogy visszacsináld a régi állapotokat?

Ha igen, és módod van rá, - szerintem - csináld vissza a régi állapotokat!

Ha nem, akkor meg te vitted ki őket, ez egy döntés volt a részedről (nyilván senki nem fogott fegyvert a halántékodhoz, hogy most márpedig ezt meg kell lépned), viseld a következményeket!