Miért elfogadottabb, ha egy nő van, szoros-napi szinten beszélő kapcsolatban az anyjával, mint egy férfi?

Ez azért van, mert sok férfi felnőttként is gyerek marad az anyja szemében. Valaki jól leírta a barátságot, nálunk is ez volt anyukámmal. Ahogy felnőttem, szülő-gyerek (alá-fölérendelt) kapcsolatból átvedlettünk barátokká. Felnőttként tart számon, úgy is kezel. Ha valamiben nem tetszik, amit csinál, azt meg tudom neki mondani.

De mivel az ellenkező nemű szülő-gyerek kapcsolatra ráhúzunk (amúgy tök beteg módon) egy hetero kapcsolati mintát, az anyukák a kisfiukkal mindig szülő-gyerek lesznek rossz értelemben. Anyukának a kisfia a szerelme. Az ebben ragadt kisfiú 40 évesen sem fog ellentmondani anyukának.

Úgy képzeld el, hogy van a férfi anyja, a nő anyja, a nő, és a férfi, és a 4 emberből a 3 nő felnőtt, felnőttként akarnak dolgokat megoldani, a férfi meg kivonul ebből, és ő kisgyerek szerepben szeretné, ha megoldódnának a dolgok.

Az meg teljesen természetes, akármilyen nemű vagy, hogy anyukád szavára jobban adsz, mint egy idegen asszonyéra.

Azért mert egy férfihez azt társítod(egy bizonyos értelmi színt felett nőként és férfiként is), hogy talpraesett, problémákat megoldani képes független érett ember akire a gyengébbik nem a nő(párja, felesége) tud támaszkodni, anyagilag, racionális döntések meghozatalakor, biztonságuk megóvását illetően, míg a nő feladata egy kapcsolatban a bensőségesség, a nyugalom, mély tudatosság, hosszútávú előre látás.

A férfi mennyiségre megy, hibázhat...

A nő meg minőségre megy, kevésbé hibázhat...

Egy nő esetében azért elfogadottba a párkapcsolaton belül az őseivel való konzultáció mert ő viski a terhét a kapcsolatnak, pld, utódnemzés ideje alatt és az után is jó 18 éves korig, sajnos egyre több anyuka kénytelen még a 18. életévét betöltött gyerekével foglalkozni mert egyszerűen életképtelenek a mai 18 -21 éves emberek is.

Túl komplex a kérdése ahhoz, hogy lelehessen írni röviden és tömören.

A női lét sokkal nehezebb, misztikusabb, problémásabb, könnyebb elrontani, s az a legszomorúbb benne, hogy a nő nem csak a saját életét tudja elrontani hanem az utódjáét is ha magára hagyja a párja bármilyen okból kifolyólag!

Férfi élet sokkal könnyebb, jóformán csak önmagáért kell felelősséget vállalnia, még akkor is ha gyereket csinál egy nőnek, mert simán elválnak aztán a minimális tartásdíjat fizeti ha a nő kiharcolja magának a bíróságon.

Bocs, hogy ennyire sokat írtam. Így látom.

Röviden: a nők életének sokkal nagyobb a kockázata. Minimális gondolkodással bárki belátja ezt, hogy ha kidobunk egy vaksötét, hideg, veszélyes, ismeretlen erdőbe egy a nemihez viszonyítva teljesen azonos képességekkel rendelkező nőt és férfit akkor az esetek 97% mindig a férfi győz. Főleg ha egymással szemben kell megmérettetni magukat.

Én is napi szinten tartom a kapcsolatot a szüleimmel, de nőként apuval is, nem csak anyuval. Ha más nem, akkor írunk egymásnak, vagy fényképeket küldünk stb.

A párom szülei sajnos már nem élnek, az az enyémeket imádja. Ő is sokszor beszél velük, sőt, apunak és anyunak szólítja őket. Én kifejezetten örülök neki, hogy ennyire szeretik egymást.

Volt olyan párom is aki szintén naponta beszélt az édesanyjával, vagy együtt beszéltünk vele. Semmi kivetnivalót nem látok ebben, nem tartottam emiatt "anyuci pici fiának".

"Ő is sokszor beszél velük, sőt, apunak és anyunak szólítja őket."

Íj gec.

Utolsó, mi ezzel a probléma? Elvesztette a szüleit, nyilván ezért is ragaszkodik az én szüleimhez ennyire. Egy kis empátia nem ártana.

Amúgy meg leköltöztem hozzá Pestről egy faluba, itt eleve mások a szokások. Sokszor még a barátok is megkapják a "papa", vagy az "apja" megszólítást, vagy az idősebb nénik is a "mamát", ez itt természetes.

"Amúgy férjezett nő vagyok, elárulom 😅"

Aha, ja! Úgy vagy te férjezett nő, mint ahogy én King Kong és Godzilla szerelemgyermeke!

Hát ordít az írásodról, hogy fiúcska írta, ne csesszél már fel!

Számomra mindkét nemnél visszataszító, ha még házasként sem bújik ki valaki a szülei valagából...

Arra full felesleges, nem, hogy házasodni, elköltözni is...

Itt most nem a jó viszonyra gondolok, hanem a kölcsönös, órákig a semmiről picsogást, meg hogy az egyik fél előbb beszél meg kb. bármit a szülőjével, mint a házas társával, házasként is azon aggódik, hogy az amúgy egészséges szülője mit fog nyugdíjasan csinálni, napi szinten meló után is 4-5 óráka a szülőnél csexi a rezet a semmiért, stb...