10 éve elváltam. Hibáztam.Megbántam.A volt feleségemmel beszélő viszonyban vagyok. A nagy fiammal jó a kapcsolatom, a 12 éves kislányommal nem jó a szülő-gyerek viszony.Hogy tudom vele normalizálni a kapcsolatot?

Mivelhogy nem írtad le, mióta rossz a kapcsolat, és mikből adódnak konfliktusok, semmit se lehet mondani. Sőt még azt sem írtad le, hogy te neveled-e a gyerekeket, vagy az anyjuk.

Azt is jó lenne még tudni:

- az anyjával is ugyanilyen rossz-e a kapcsolata;

- a testvére hogyan látja a lány viselkedését (mennyiben ad igazat neki ill. az apának/anyának);

Ha a volt feleségeddel megmaradt a normális viszony, akkor akár vele is lehetne négyszemközt beszélgetni erről. Lehet, hogy együtt többre juttok.

Abban is van igazság, hogy egy kamaszlánnyal általában nehéz. Vagyis simán lehet, hogy ha most is házasságban élnétek, ugyanilyen konfliktusos lenne a lányotokkal a kapcsolat.

Még óvodás kislány voltam, mikor elváltak a szüleim. Apámmal kevésbé közvetlen, kevésbé elfogadó viszonyunk alakult ki. Nálunk azért lett ez így, mert:

1. Kéthetenkénti hétvégi apukaként, másik településen élve egyszerűen elkezdett lemaradni a megismerésemmel, ami valahol érthető. Keveset találkoztunk, nem látta a hétköznapjaimat, nem ismerte a barátaimat, nem látott a saját közegemben. Sokmindent nem tudott, nem tapasztalt meg rólam.

2. Teljesen más nézetei voltak, másképp gondolkodott, "más nyelvet beszélt", máshogy nevelt mint anyám, akinek a módszereihez, kommunikációjához szokva voltam. Apám hozzá képest a folytonos kritizálással "segítő", hülyéneknézős-példabeszédes, kioktatós-b@$zogatós, kislányomozós vonalat hozta, amit nem bírtam, szerintem senki sem bírja.

3. Apa kissé hímsoviniszta. Gyakran kritizált azzal, hogy ehhez vagy ahhoz a dolgomhoz majd mit szólnak a férfiak, majd mitől fogok kelleni vagy nem kelleni a férfiaknak, a férfi számára mi mindent meg kell tennem, neki mi mindent el kell néznem. A férfiaknak tetszeni kell, különben nem kapok magam mellé, és úgy értelmetlen, felesleges csőd lesz az életem. A férfiaknak nem szabad túlságosan tetszeni, mert mit fognak akkor gondolni. Egy nő legyen ilyen, egy nő legyen olyan, a férfiak bármilyenek lehetnek. Szóval érted...kimondottan egyenlőségpárti, határozott véleményű és önállóságra törekvő lettem, aki szól a férfinak hogy vigye már ki a zokniját a szennyesbe, és hagyja őt is porszívózni, továbbá főzni sincs mindig kedvem. Apa teljesen ki lenne akadva hogy ilyen "torz, elkorcsosult nőiséggel" élek, de nagyjából megnyugtatja, hogy amúgy férjnél vagyok.

Persze lehet, hogy a te lányoddal való kevésbé jó kapcsolatodnak nincs köze ahhoz, hogy a lányod lány. Csak felvetettem, mint megtapasztalt lehetőséget.