Az arrogáns, intoleráns szülők nem félnek tőle, hogy idős korukra le se sz..ja őket a gyerekük?
"Anyám nem áll szóba velem, mert keveset keresek."
"Apám kitagadott, mert meleg vagyok."
"Megvertek a rossz jegy miatt."
"A szüleim azt mondták, ha el merek költözni, nem állnak többet szóba velem."
"Anyám mindenbe beleszól, megkeseríti az életemet."
"Apám állandóan kiabál, veszekszik és meg is ver."
"Anyámék napokig nem beszélnek velem, ha rossz jegyet viszek haza."
"A szüleim sokkal több pénzt elvesznek tőlem, mint amennyi a költségük rám."
Stb stb stb, szerintem mindenki tudná folytatni az arrogáns, szűk látókörű szülői viselkedést és azok hatását a felnövekvő fiatalokra.
Az ilyen sorsú gyerekek viszonyulása végérvébnyesen megváltozik a szüleik iránt. Aztán szívszorító videók a karácsonykor egyedül ünneplő papókákról, akiket le se szarnak a gyerekeik évek, évtizedek óta, csak a haláluk megátszásával találkozik újra a család, stb. (Ez egy kvázi mém videó, évek óta fel fel tűnik a médiában) Jó példa az idős, egyedül maradt szülők önsajnálatára.
Nem kellene talán jobban bánni a gyerekünkkel, amíg együtt élünk?
#26 Nem jelölgetem a többi kommentedet, egybe reagálnék.
Azért nem változtatok, mert nem én baxtam el a kapcsolatot, objektíven nagyobb részt nem az én viselkedésem miatt nem működik. Rajtam max az múlik, hogy meddig vagyok hajlandó tolerálni. A szabadulás meg nem égető szükség nekem, lévén, hogy havi egyszer járok haza koliból.
Egyébként a hozzáállásod része annak, hogy miért olyan a problémás szülők hozzáállása, amilyen.
18 alatt nem emelhetsz szót, mert csak egy hisztis kamasz vagy, 18 felett meg nem lehet olyan rossz, ha nem léptél le, sőt, még te vagy a nagyobb szr, hogy elfogadod az anyagi támogatást. Ha meg leléptél otthonról, akkor dolgozd fel, ne beszélj róla. Ha meg már meghalt a szülő, akkor nem kritizálhatod, mert halott.
Egyszerűen soha nem mondhatod azt az anyádra, apádra, hogy szr szülő volt, mert mindig ott a külső hang, ami megmondja, hogy miért nem mondhatod. Aztán meg mire valaki magányos kisöreg lesz, addigra már mindenki sajnálja, és fel se merülhet, hogy tehet az róla.
Konkrétan te is rögtön anyámat védted be, a teljes részletek ismerete nélkül, miközben az az alapállítás, hogy ő amúgy tudja, hogy a viselkedése engem el fog üldözni, de nem változtat rajta.
Nem.
Nem akarok senkit untatni hosszasan az életemmel, a lényeg az, hogy apám egy idegbeteg mérnökember, akinek ugye mindig igaza van.
Sosem volt túl szoros a kapcsolatunk, gyerekkoromban még kaptam a pofonokat rendesen, gyakran lehülyézett.
Pár éve együtt dolgozunk, de semmit nem változott, a legtöbb emberrel is ilyen: üvöltözik sérteget másokat, aztán utána szánja-bánja.
Szerintem nem sejti, hogy már évekkel ezelőtt eldöntöttem, hogy nemcsak hogy együtt dolgozni nem szeretnék többet (addig vagyok, míg nem találnak mást), de a kapcsolatot sem szeretném tartani vele.
Volt egy ismerősöm, akit az apja úgy akart motiválni a tanulásban h alig adott neki kaját. Ismerősöm miután külföldre ment, megváltoztatta a számát, az apja ímélben még egy ideig próbálkozott, aztán felfogta, h többet nem látja fiát.
Fura, mi? Ha éheztetéssel motiválod a gyereked, megtörténhet, h egyedül hagy időskorodra.
az a probléma, hogy a mai 50+ szülők nem vették észre h vége annak a világnak, hogy akármekkora gyökerek a gyerekükkel, gyártja majd nekik az unokákat, látogatja őket, ha idősek, és minden rendben lesz
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!