Egyes szülők miért gondolják azt hogy ha eltartják a felnőtt gyereküket joguk van beleszólni az életükbe is?

Az ismerkedés még nem jár elköteleződéssel, de azzal kezdődik.

Kár belefektetni energiát olyanba, aki úgyse jöhet szóba.

Nálam sem csinálnál azt, amit akarnál, és nem azért, mert az én kenyeremet eszed, hanem azért, mert az utolsó pillanatig a legjobb útra próbálnálak terelni, és ez nem az.

Kérdező, én onnan közelíteném meg, hogy mit jelent felnőttnek lenni.

Szerinted az, hogy jogilag felnőtt vagy, tehát felnőttnek lenni egy életkor.

De az élet nem így működik - és hogy te ezt nem látod, máris mutatja, hogy mennyire nem ismered a felnőtt-világot.

A gyakorlatban ui. azt veszik felnőtt-számba (akár a szüleik, akár mások), aki önállóan lakik és eltartja magát. Ezért nem tekintenek a szüleid felnőttnek. Te a szemükben ugyanolyan lázadó kamaszgyerek vagy, mint középiskolás korodban, csak éppenséggel már elmúltál 18 éves.

Az egy ettől független kérdés, hogy ki vannak akadva, hogy ilyen férfival randizol. Őszinte legyek? Én is ki lennék. És nem azért, mert egy 35 éves, elvált, kétgyerekes férfi nem lehet jólelkű ember, szerető szívű férj. Hanem azért, mert képtelen vagy felfogni, hogy neked nem az elvált, gyerekes férfiak között kéne keresgélned, hanem a hozzád hasonló fiatal, egyetemista vagy nemrég végzett, nőtlen, gyermektelen férfiak között.

Ha meg egy jómódú fickó, és az imponál benne, hogy drága helyekre visz vacsorázni, meg drága ajándékokat ad, akkor meg no comment.