Miért akar anyu még a felnőtt gyerekének az életébe is beleszólni?

Nem kell bocsánatot kérni, anya szaladt neki a falnak. (Ezt így megmondhatod.) Ellenben hogy vegye a célzást, javasold nekik, hogy menjetek el egy családterápiára.

Amúgy megjegyezheted, hogy 25 éves vagy, felelősséget vállalsz az életedért.

Azt kihagytad a sztoriból, hogy velük élsz-e vagy teljesen független vagy.

Ha az üzlet teljesen nyereséges, akkor minden oké, ha van esély, hogy buksz, akkor viszont ciki lesz hozzájuk menni segítségért.

Amúgy jogos.

Tényleg csak annyit kell mondani, hogy a jó segítség, beleértve a tanácsot is akkor jön, amikor kérik, és úgy, ahogy kérik, különben könnyen lehet, hogy csak konfliktusok forrása lesz.

Tehát a határokat kellene lefektetni kölcsönösen: ki mibe mennyire szólhat bele. Lehet, hogy lesz egy kemény beszélgetésetek.

Apukádtól is megkérdezheted, hogy mi értelme egy olyan bocsánatkérésnek, ami nem őszinte? És vajon az anyukád bocsánatot kér-e azért, hogy zavar a munkahelyeden? Hozzá lehetne tenni, hogy mit szóltak volna ahhoz, ha az ő szüleik mentek volna be a munkahelyükre, hogy ne ott dolgozzanak, ne jöjjenek össze a kollégával stb., tehát itt nem neked kell bocsánatot kérni, hanem neki.

Hát nem vagy köteles támogatni. És megmondhatod, hogyha zavarnak, akkor nem is lesz támogatás.

Amúgy vannak szülők, akiknek nagyon bántja a csőrét, hogy a gyerekük önálló lett, boldogul, és elégedett az életével.

Mert nem elég intelligens.

Egyébként nehéz kibírni a szülőknek, hogy ne szóljanak bele a gyerekek életébe. Néha belefér, de folyton nyaggatni valakit nem hogy felesleges, de értelmetlen is.

Én elmondanám neki, hogy ezzel csak az iránta érzett szeretetem rombolja.